Pásztory Dóri, kétszeres paralimpiai bajnok mostantól a wmn.hu-n ír be arról, milyen új életet kezdeni külföldön egy gyerekkel. Nem hallgatja el az sem, ami nehéz, de abba is beleáll, ami miatt kint jobb, mint itthon. Dórival Londonban, első rész.
Telefon a kézben, szemkontaktus helyett a homlokunk fordul egymás felé, szemünk egy tenyérnyi képernyőt fixál. Nem enged a látvány, fogva tart a tartalom. Nem beszélgetünk, nem nézünk egymásra. Valaki tudja a wifi jelszót? Új szerző posztja!
"A munkám eredménye az, hogy nem tűnik fel senkinek" - tökéletesen jellemzi a helyzetet a 2015-ös Terézanyu pályázat egyik díjazottja. A hívómondat idén az volt: "Te miért dolgozol?" A kérdésre több, mint ötszáz nő válaszolt, még soha nem érkezett ennyi pályamunka.
Pásztory Dóra kétszeres paralimpiai bajnok úszó három hónapja Londonban él a családjával. Megejtő őszinteséggel beszél anyasága nehézségeiről, és arról, hogy miért érzi minden eddiginél felszabadultabbnak magát, amióta elhagyta Magyarországot. Van egy közös bejelentésünk is. Nagyinterjú.
Kormos Anett új sorozatában gyerekrajzokat elemez. Úgy emberileg, mint szakmailag. Első menet: apa helye a családban. Kell előre szólni, hogy viccel? Ugye nem?
2005 óta Magyarországon zéró tolerancia van, vagyis a törvény kimondja, hogy gyereket szigorúan tilos megütni. És ez még akkor is jól van így, ha Frei Tamás a Facebookon arról filozofálgat, hogy ez vajon „képmutatás” vagy sem.