„Ha sok évvel ezelőtt megszülettél volna” – Egy apuka levele soha meg nem született lányához
Akkor így is történhetett volna… de nem így lett. És ez így is teljesen rendben van most már.
Akkor így is történhetett volna… de nem így lett. És ez így is teljesen rendben van most már.
Közeli rokon a nagyapa, de van, hogy nagyon távoli mégis. A szerencsések egy egész világot nyernek általa. A kevésbé szerencsések sóvárognak utána egész életükben. Mi és a nagypapáink:
Hat évet töltött a kislányától, férjétől távol egy iráni börtönben Nazanin-Zaghari Radcliffe, teljesen ártatlanul. Kiszabadulásának történetét ajánljuk:
Az embereknek egyre kevesebb élő rokonuk lesz, pláne olyanok, akiktől segítséget is kérhetnek. Az állam mégsem enyhít a gondozási terheken, sőt.
Tóth Flóra családjában a römi évek óta fontos szerepet játszik. Hogy milyen fontosat, arra csak nemrég jött rá.
A háború utáni nélkülözés, a termelőszövetkezet, a külföldről hazalátogató gyerekek… a családok élete generációról generációra változik. Örök viszont a fa csúcsára felhelyezett ezüst angyalka, és az is, ahogy emberek minden nehézséggel dacolva igyekeznek feldíszíteni az ünnepet.
Ünneplés közben újraéledhetnek bennünk gyerekkori sérelmek, megoldatlan feszültségek. Könnyen visszacsúszhatunk a múltba: apróságok miatt is támadunk, lefagyunk vagy magunkba zárkózunk. Mutatjuk, mit tehetsz azért, hogy meghúzd a határaidat, és a jelenben maradj, a felnőtt énedben.
A függők és a hozzátartozóik is jó eséllyel olyan családokból jönnek, ahol a karácsony fájdalmas élményekkel volt tele. Ezek a minták gyakran tovább öröklődnek, és az ünnepi időszak akkor is rendkívül megterhelő lehet, ha valaki évek óta felépülésben van. Mi segíthet az érintetteknek, és mi a családtagoknak? Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns vendégposztja.
„Nem akkor fog meghalni, amikor elutasítja, hogy rátegyék az oxigénmaszkot. Nem, amikor odaadod a lepedőt a gyászhuszároknak – anyádnak a legnagyobbat, a friss, ropogósat, apádnak azt, amiben utoljára otthon aludtál, hogy elkísérje az álmaid illata. Lassan halnak meg, apránként, jóval az utolsó lélegzetvételük után” – egy írás, egy szikár és lírai, gyönyörű vallomás a mérkőzésről, amit biztosan elveszít az ember. A vereség mégis az egyik legnagyobb győzelme lesz.
Miért olyan nehéz őszintén beszélni arról, hogyan (nem) szeretnénk ünnepelni? Miért bukkan a felszínre karácsonykor minden feloldatlan konfliktus? Olvassátok el Anna Eszter és pszichológus édesanyja, Kazimir Ágnes beszélgetését!