Az agy tudja, mit csinál. A halál közeledtével például olyan vegyületeket szabadít föl, mint egyes kábítószerek. És azt a bizonyos fényt sem véletlenül látja a haldokló, az alagút végén... Attila megnézte az új Egyenesen át filmet, és egy csomó minden eszébe jutott róla:
Nincs annál intimebb, mint amikor valaki a halottjától búcsúzik.
„Radnótiék olyan házasságban éltek, melyre a tökéletes őszinteség volt jellemző, sokak számára talán túlzottan is.”
Ákos játszik egy gondolattal...
„Tűrhetetlennek éreztem, hogy nem ölelsz át többé, hogy nem kéred, csavarjam be a hajad vasárnaponként. Hogy nem hallom többet a nevetésedet, hogy nem látom a csalfa szemed csillanni, amikor arra készültél, hogy valami vicceset mondj.”
Élvezz ki minden pillanatot, és mindig-mindig adj búcsúpuszit. Hiszen lehet, hogy nem lesz többé erre lehetőséged.
„Nem fog hiányozni a haldoklás. Ez messze a legnehezebb dolog, amit valaha csináltam.” DTK olvasott, megrendült, aztán megírta ezt.
Egy házasság díszletei.
„Nyolcvanhét nyár – ennyi egy élet. Most majd idegenek szereznek ott új emlékeket. Az enyémek elkopnak, megfakulnak, mire észbe kapok, már az én tortámon ég nyolcvanhét gyertya. Ráncos a kezem, testem alig eszmél, talán épp rólam írja az unokám, hogy jó nagyanyja voltam.”
„Miklós már öt éve is gyereket szeretett volna, amikor együtt éltünk, de én azt mondtam neki, hogy nem akarok még szülni, mert fiatal vagyok, és előbb dolgoznom kell, meg sikereket elérni, és nem csak azért, mert a házasság manapság nem életbiztosítás.”