„Mennyire őrült mód felfoghatatlan, hogy ez a férfi ma meg fog halni...” – Novella egy olvasónktól
Első randevú. És az utolsó.
Első randevú. És az utolsó.
Épp az ilyesmire mondják, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem”. Ismerős?
Halál előtt. Halál után.
„Melyik felhőn van az anyukád? Nem látom.” – Tóth Flóra lányai sokat tudnak a halálról, lehet, hogy túl sokat is (ha ilyen létezik). Tényleg kell beszélgetni erről a kisgyerekkel? Csak kicsit és óvatosan vagy ami a csövön kifér? Mi van, ha valaki maga sem tudja, mit gondol erről?
Megállsz egy sarkon, és hirtelen megrohannak az emlékek. És összeszorul a torkod arra régi barátra emlékezve. Mert ilyen Budapest. Tele emlékekkel.
Vannak olyan esetek, amiken az orvostudomány is csak ámul. Péter bebizonyította, hogy ő egy ilyen…
Mindannyiunknak szüksége lehet rá!
Nem te választod. Vagy?
Szívfacsaró történet a veszteségről, a gyászról, a bánatról, amit oly sokszor magunkba kell zárnunk.
Ha hiányzik egy nagy adag motiváció, akkor mindenképp olvasd el Laz történetét!