Az első özvegy közülünk
Az osztálytalálkozókon a kerek asztal körül ülve előkerülnek a régi ismerősök sorsának újabb és újabb fejezetei. És sajnos nem mindegyik vidám.
Az osztálytalálkozókon a kerek asztal körül ülve előkerülnek a régi ismerősök sorsának újabb és újabb fejezetei. És sajnos nem mindegyik vidám.
„Állok ott felettük, és egyszerre vagyok végtelen szomorú, végtelenül büszke. Hisz haldoklik az apám, hisz most már van egy kicsi fiam is.”
„Rettegtem attól a naptól, amikor ki kell mondanom, hogy vége, ennyi volt. De eljött. Mert amikor kutyát veszel, felelősséget veszel. És szeretetet.”
„Volt egy rettenetes visszatérő álmom: egy füstölgő cigaretta voltam benne, aki egy kihalt sikátorban halad előre, majd egyszer csak szertefoszlik, és vértócsa lesz belőle.”
„Rájöttem, azzal, hogy meghalt, nagyon sokat tanított nekem arról, hogyan NEM szabad élni.”
Petra nyolcéves volt, amikor meghalt az anyukája. Sok idő eltelt azóta, és rengeteg minden történt, amikor ott kellett volna lennie az édesanyjának mellette...
„...amikor átfutottam a Facebookot, láttam, hogy a barátaim gyerekei miket készítettek az anyukájuknak. Én semmit nem készítettem az anyámnak. Már minek?”
Érezted már úgy, hogy nem bírod tovább, hogy már minden egyes nap teher és inkább kiszállsz ebből az egészből...?
A férfiak korán meghalnak, a nők pedig visznek tovább mindent, a temető is az élettér része.
„Elvesztettem valakit öt évvel ezelőtt, akit nagyon szerettem, de ha ez nem történik meg, nem lennék ma az, aki vagyok.”