Szentesi Éva: „Az ember, egy porszem, nem látja meg senki…”
„Kicsit úgy élek most, hogy ki akarom szippantani a jót, megtenni, amit még meg lehet. Jól akarok élni, jól akarok lenni, jókat enni, inni, szeretni, figyelni, tanulni.”
„Kicsit úgy élek most, hogy ki akarom szippantani a jót, megtenni, amit még meg lehet. Jól akarok élni, jól akarok lenni, jókat enni, inni, szeretni, figyelni, tanulni.”
DTK régen nyúlt le ennyire mélyen magába... de nagyon örülünk neki, hogy megtette. Ha nem is volt olyan könnyű.
Előre szólunk: csak papírzsebkendővel felszerelkezve kattints!
Vannak emberek, akiket hiába kerülget bőszen évtizedeken át a halál...
Szívbemarkoló történet egy apáról és egy macskáról.
Az ember nem tudja úgy végigolvasni ezeket a történeteket, hogy ne fusson végig a hátán a hideg.
Hogy mi az, amit kis mennyiségben a dohányfüst, nagy mennyiségben viszont a hálószobád is tartalmazhat? (És megöl, ha nem figyelsz oda...)
„Rég nem vagy már nekem. Biológiailag elfogadtalak, vagy mint lakótárs, akivel a falon osztozom. De úgy, mint apa, akire felnézhetek, akitől tanácsot kérhetek, már nem voltál jelen.”
Tapintat. Csak ennyit szeretne egy háromgyerekes özvegy. Miért olyan nehéz ezt megérteni?
Nem félünk.