„Nem kacagott a színházban és nem sírt a moziban. Sok-sok éve a kert vége volt a legtávolabbi pont, ahova eljutott. Én elégedettnek láttam, boldognak azonban ritkán.”
Ne tabusítsd, legyen természetes, és ne bagatellizáld!
Hogyan mondd el az ötévesnek, hogy a majdnem-nagyapja temetésén voltál?
Amikor épp az hiányzik a karácsonyfa mellől, aki a hagyományokat megteremtette. Amikor a karácsonyt a legfontosabb nélkül kell ünnepelned.
„Nem tudtam akkor még, hogy az aggódást nem csak a képzelet szüli. Hogy nem ellenőrizgetsz, hanem csak beszélni akarsz velem. Hogy talán sejted, már nem sokszor tudsz felhívni telefonon, és évtizedek múlhatnak el anélkül, hogy hallanám majd a hangodat. ”
Angyalok, mennyország, következő élet… vagy semmi?
Első randevú. És az utolsó.
Épp az ilyesmire mondják, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem”. Ismerős?
Halál előtt. Halál után.
„Melyik felhőn van az anyukád? Nem látom.” – Tóth Flóra lányai sokat tudnak a halálról, lehet, hogy túl sokat is (ha ilyen létezik). Tényleg kell beszélgetni erről a kisgyerekkel? Csak kicsit és óvatosan vagy ami a csövön kifér? Mi van, ha valaki maga sem tudja, mit gondol erről?