Steiner Kristóf: Na és ha feldobom a talpam?
Te is elképzelted már a saját temetésedet? Steiner Kristóf megtette:
Te is elképzelted már a saját temetésedet? Steiner Kristóf megtette:
Addig kellene feltenni a legfontosabb kérdéseket a másiknak, amíg él. Novella. De az érzés valóságos.
A modernizációval nem a gyász változott meg, hanem az arra adott emberi reakció. Nincs sem idő, sem tér arra, hogy fájjunk. Nem adják meg nekünk, nem adjuk meg magunknak.
Az elkövetkező napok az angolszász, a keresztény és az általános európai hagyományok szerint is a halálról, halottakról szólnak. De hogyan csapódik le mindez egy ovis kisgyerekben? És egyáltalán: kell neki tudnia azt, hogy mi a halál? Tóth Flóra elmeséli, náluk hogy van ez.
Katasztrófaturizmus. Mindig másokkal történik. Mindig másokkal történik?
Egy nagy művész, hatalmas szív és lélek, mélységes emberi bölcsesség és igaz tanító távozott közülünk. Szerencsénk, hogy a művei velünk maradnak.
Örökre elment a Forma–1 aranykorának talán utolsó csodálatos szimbóluma, múzeuma, emlékkönyve és emlékezete.
Viola, te áruló, közönséges kis gyomnövény!
Szombat éjjel elhunyt Zappe Gábor, tragikusan korán. Ha az ember azt olvassa, hogy 47 év volt egy élet, mindig összeszorul a szíve. Egykori kollégája, Zimre Zsuzsa emlékezik rá.
„Az utolsó éjszakán Pauline ébren van, de azt kéri a nővértől, hogy ne hívják be a lányát, szegény biztosan pihen, ne zavarják fel. Ezután csendesen elalszik, egyetlen panaszos hang és szó nélkül. Átalussza magát egy másik valóságba.”