Címke: Ukrajna

Európa legnagyobb atomerőműve a zaporizzsjai. A világ aggódva figyeli a körülötte dúló háborút. Elek Krisztián fotóriportját láthatjátok a helyszínről:

A szomszédos háború nálunk is transzgenerációs traumák sebeit tépi fel – szüleink, nagyszüleink, dédszüleink tragédiáihoz kapcsolódó, felzaklató érzelmek törnek elő a tudatalattinkból – írja szerzőnk, Nádudvari Péter, aki az ehhez fűződő fájdalmas érzéseit osztja meg veletek:

Az ELTE felmérését több mint 2200-an töltötték ki. Az eredményeket a vizsgálat vezetőjével, dr. Kende Anna szociálpszichológussal mutatjuk be nektek.

Ahonnan kivonultak az oroszok, nők, gyerekek, férfiak mesélnek az átéltekről. A bizonyítás, az eljárások megindítása, az elkövetők megbüntetése még előttük áll – és reméljük, hogy meg is történik. De amit a túlélők mesélnek, annak nagyon fontos tanulságai vannak már most is. Békeidőben. Számunkra.

Építésznek készült, forgatókönyvíró lett belőle, és bár sosem akarta, first ladyként is sikeres lett.

Elképesztő kaliberű sportolók, igazi nemzeti szimbólumok, akik az üzleti világ és a politikai élet küzdőterén is bizonyítottak. A Klicsko testvérek most Kijevet védik, és készek meghalni a hazájukért. Idézzük fel, mit tudunk róluk!

„Zelenszkij modernebb politikussá vált, mint a nyugati országok elnökei, és három hét alatt nagyobb sztár lett, mint színészként valaha álmodhatott róla. Valószínűleg nem független a kettő egymástól – színészi és produceri múltja a politikai sikereitől –, de ez távolról sem jelenti azt, hogy most szerepet játszik. Épp ellenkezőleg.” Gyárfás Dorka gondolkodott el azon, miben más az ukrán elnök nyilvános tevékenysége, mint amit valaha láttunk politikusoktól.

Gyerekjogi szakértő szerzőnk két Pest megyei gimnazistával beszélgetett arról, hogy érzik magukat, és mire lenne szükségük a háború témája kapcsán – ahelyett, ami van. Kezdjük ott, hogy megkérdezi tőlük valaki, ezt: „hogy vagytok?” Tanulságos.

„A kétgyermekes anya is ugyanúgy Chopint játszott (a Hárfa-etűdöt) abban a bombavert szobában, mint hetvennyolc éve Szpilman a varsói elhagyatott ház sötét étkezőjében.”

„Éjjel kettőkör robbanásokra és villanásokra ébredünk, a kutyák ugatnak. Kipattanok az ágyból, az ablakhoz megyek, nézek bele a szurokfekete semmibe. Újabb durranások. Valaki petárdázik. A mi életünkben már nem lesz újra normális a világ, ugye? – kérdezem a férjem. Talán soha nem is volt – mondja, aztán visszafekszünk.”