„Mintha egy fal lett volna közte és a külvilág között” – Bence, a megfagyott gyerek története
Vajon megmenthetők lennének a – Ranschburg Jenő kifejezésével – megfagyott gyerekek? És ha igen, hogyan?
Vajon megmenthetők lennének a – Ranschburg Jenő kifejezésével – megfagyott gyerekek? És ha igen, hogyan?
Vannak történetek, amiket el kell mesélni – azért, hogy tudja három gyerek, hogyan kerültek a szüleikhez. Meg azért, hogy más gyerekek feltegyék a fontos kérdéseket, más szülők meg nyeljék a könnyeiket a színházban. És van egy előadás, ami ezt mind tudja nyújtani.
„Ezeknek a gyerekeknek nemhogy szeretetteljes, de leginkább semmilyen családjuk nem volt.”
„Sosem hittem volna, hogy egy iskolai konfliktusból ilyen jól ki lehet jönni. Most is vannak feszültségek és nagy viták, de az alapvetően megváltozott, hogy a gyerekek nem félnek.”
Tudod, hogy mennyi pénzt visz haza egy szociális munkás havonta? Tudod, hogy mi mindennel kell megküzdenie egy omladozó rendszer falain belül? Tudod, hogy mi mindennel foglalkozik? Ma van a szociális munka napja, és mi kíváncsiak voltunk arra, ők hogyan látják a saját helyzetüket. Így.
„Van az a helyzet, amikor a döbbenettől nem kap levegőt az ember. Amikor olyan történik, amit felfogni is nehéz, nemhogy megérteni.” Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember kiakadt.
Mindig a gyerek érdekét kellene szem előtt tartani – kár, hogy a mostani rendszer épp ezzel szembe megy.
Amikor a gyerek számára a saját otthona a legveszélyesebb, intézetbe kerül. Cseberből vederbe... Sokkal-sokkal gyakoribbak az állami gondoskodásban élő gyerekekkel szemben elkövetett visszaélések, mint gondolnád...
Kemény a cím? Az. Mert a helyzet is kemény. Legutóbb (néhány hete) Gyöngyösön halt meg egy gyerek, mert a szülei a gyanú szerint halálra éheztették... Nem ez az első, és félő, hogy nem is az utolsó halállal végződő gyermekbántalmazási eset. Miért? Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember is ezt kérdezi.
Nem csak a közoktatásra férne rá egy komolyabb átalakítás. Sajnos a gyerekvédelem is rettenetes helyzetben van. Óriási elvárások, komoly kötöttségek, pénzhiány, előítéletek és rossz szabályozás jellemezte az elmúlt tíz évet. És a tipikus hozzáállás: „ez nem a mi történetünk". Pedig dehogynem.