Jane Fonda és más hetvenévesnél idősebb híres amerikai nők jelentik ki kerek perec, hogy azt tapasztalják, könnyebb idősnek lenni, mint fiatalnak vagy középkorúnak. El is mondják, milyen előnyökkel jár, ha valaki a hetvenes–nyolcvanas éveiben jár.
Nézz ki fiatalnak, de ha annak nézel ki, gyanús vagy. Így mérgezzük magunkat az öregedéssel kapcsolatos rosszindulatú előítéletekkel:
A negatív sztereotípiák alapján az időskort hajlamosak vagyunk a teljes hanyatlással azonosítani. Ennek tükrében megkérdőjeleződik az idősebb generációk szakmai kompetenciája, fizikai erőnléte – a szerelmi és szexuális életükről már nem is beszélve. Hogy ez mennyire toxikus hozzáállás, azt egyszer a saját bőrén is érzi majd mindenki, aki megöregszik.
Hiába építettünk köré kultuszt, fiatalnak lenni sem könnyű egy előítéletes társadalomban. A fordított ageizmus egyik példája, hogy fiatalként nem vesznek komolyan – de más hátrányok is érhetik az embert.
El kellene kezdeni az élet szerethető részeként tekinteni az időskorra, az ugyanis magával hozhatja az elfogadást és a megbocsátást is önmagunkkal szemben. A szerethető öregedéshez azonban elengedhetetlen az önismeret, a megdolgozott életút. De hogyan lehetséges olyan időskorba lépni, amiben nem a veszteségeinket siratjuk? Többek közt ez is kiderül a Beszélnünk kell! legújabb epizódjából. Tartsatok velünk!
Bár a társadalom azt sulykolja belénk, egy idő után túl öregek vagyunk a karrierváltáshoz, a kapcsolataink rendezéséhez vagy az önismeret megkezdéséhez, sosincs késő ahhoz, hogy higgyünk, szeressünk, változzunk. Ehhez olyan kiváló könyvek nyújthatnak kapaszkodókat, mint Tisza Kata: Egyedül – A szerethető öregedés felé című új esszéregénye. Interjú.
Vajon mit lehet tanulni a hatvan pluszos francia nőktől? Mit csinálnak és hogyan öregednek ők, az idealizált, azonban nagyon is valóságos és átlagos francia nők? Franciaországban élő szerzőnk, Kis Zsuzsa első kézből árulja el.