Milyen alternatív megoldások vannak a csecsemőtáplálásra azokban a családokban, ahol nem tudják kifizetni a tápszert? Hogyan kell hozzátáplálni a vegyesen, tápszerrel és anyatejjel etetett babákat? Miért adják fel sokan a szoptatást? Szakértőkkel jártunk utána a csecsemőtáplálással kapcsolatos tévhiteknek.
A tápszerdrágulás önmagában nem segíti elő a szoptatás népszerűsítését, még ha ez is a célja. De vajon amellett, hogy a legtöbben tudják: az anyatej a legegészségesebb megoldás, min múlik, hogy egy anya milyen csecsemőtáplálásra készül, és mennyire tart ki az elképzelése mellett?
Egy anya vallomása, aki onnan indult, hogy az első várandósságakor még a szoptatás gondolatától is rosszul volt. Végül összesen majdnem hét évig szoptatta a két gyerekét. Hogy mi történt a kettő között? Olvassátok el!
Krónikus stressz, PCOS, nyelvfék, mikroműanyagok, és persze a tápszerek erőszakos marketingje vagy épp az anyukák információhiánya – a friss kutatások szerint ezek mind nehezíthetik a szoptatást. Sok minden más mellett.
Csak azok mondják, hogy szoptatni könnyű, akik nagyon szerencsések (vagy akik sosem próbálták). Egy egykori egészségügyi dolgozó kampányt indított, hogy megmutassa az újszülöttek táplálásának ezerféle arcát, és azt, hogy a szoptatáshoz sok út vezet.
Viszonylag rövid időn belül jelentősen nőtt a tápszerek ára. Gyermekorvosi beszámolók szerint emiatt már több szülő jelentkezett azzal a kéréssel, hogy keressenek olcsóbb megoldást, a tápszeres csoportokban pedig virágzásnak indult a „kereskedelem”.
„A nők 98%-a biológiailag képes rá hogy szoptassa a gyermekét.” De mi van, ha az ember a maradék két százalékba tartozik? Egy anya története következik, akinek el kellett fogadnia, hogy bármennyire szeretné is, nem tudja a melléből táplálni a kisbabáját.
Vannak, akik megszólják az az anyát, aki – bár van teje –, nem szoptat. És fogalmuk sincs közben, mennyi kín, vívódás előzte meg a döntést esetleg, és miféle rémtörténet húzódhat meg a háttérben:
„Hét év alatt a szoptatástól rengeteget tanultam. Gyakorlatilag életem egyik legmeghatározóbb momentuma, mert a teljes kudarc és hasznavehetetlenség érzésétől kezdve a testképem átalakulásán át a legnagyobb büszkeségig mindenféle érzéssel feltankolt, és ezért örökre hálás leszek.“