Egy indulatos társadalom erőszakos közéleti kommunikációs klímájában nevelkedő gyerekek gyakran már feszülten érkeznek meg az iskolába. Ott aztán egy jelentős erőforráshiánnyal küszködő oktatási rendszerrel és gyermekvédelemmel találkoznak. Nem kell csodálkozni azon, hogy a gyerekek egyre erőszakosabbak egymással. Hiszen nekünk tartanak tükröt.
„16–21 éves koromig voltam a Thália Tanoda diákja, ezalatt szexuálisan, fizikailag és verbálisan is bántalmazott” – mondja Hunyadi Emőke, aki végül pert indított korábbi tanára ellen.
„A gyerekvédelem akkor működik jól, ha a segítés, a támogatás és a megerősítés, a családmegtartó szolgáltatások, a gyerekek jogainak érvényesítése is fontos. A gyerekvédelem nem hatalmi aktus. Nem merül ki jogi eljárásokban, és nem kikényszeríthető erővel” – írja dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember.
Minek ment oda, minek sminkelte magát, miért öltözött ki – úgy néz ki, mint egy felnőtt, ne csodálkozzon, ha megerőszakolják. A kamasz áldozatokkal kevésbé együttérző a magyar társadalom, mint a kisgyerekekkel.
Lehet-e Varga Juditot, a magánembert, külön kezelni Varga Judittól, a politikustól? El lehet-e, el kéne-e vonatkoztatni attól, hogy különféle előnyökért cserébe tevékenyen részt vett a NER felépítésében, működtetésében? Hogy ő volt az egyik szépségtapasz a Fidesz sok szempontból nő- és kisebbségellenes politikáján? Milanovich Domi véleménye.
„Varga elmondta továbbá, hogy a nők egyenjogúságáról szóló »Isztambuli egyezmény egy politikai hiszti«, mert a nők nagyon jól vannak Magyarországon, nem kell választaniuk a család és munka között, és a kormány keményen fellép a családon belüli erőszak ellen is.”
Lehetnének vicces gyerekkori történetek is, de valahogy mégsem azok…
Egy bántalmazott gyerek felnőttként újságíró lett, és úgy döntött: megkeresi egykori osztálytársait, akik közül sokan bántalmazók, mások bántalmazottak, esetleg kívülállók voltak. Az interjúk tapasztalatai tanulságosak lehetnek a jelenleg érintetteknek, és azoknak is, akik máig hordozzák az iskolai években szerzett lelki sérüléseket.
Eszenyi Enikő, Marton László, Gothár Péter, Kiss-B. Atilla. Nevek a magyarországi metoo történetéből. Botrányok, elmaradt bocsánatkérések, mentőövek. Volt értelme a kiállásnak? Hova jutottunk ezen a téren az elmúlt években? Gyárfás Dorka riportja pár nappal ezelőtt jelent meg a WMN új, XL rovatában, íme, a legizgalmasabb részek:
Mondhatjuk-e, hogy a magyarországi metoonak vannak eredményei? Vagy nagyobb a csalódottság, és marad a hallgatás törvénye? Mit adunk át a következő nemzedéknek, sikerül-e számukra tisztább és egyenlőbb viszonyokat hagyni? Gyárfás Dorka nagy lélegzetvételű riportja a WMN új, XL rovatában: