Eddigi életünk egyik legfurcsább évét mindenki másképp élte meg a szerkesztőségben is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne történt volna sok-sok jó dolog is velünk. Íme, a WMN szerzőinek legpozitívabb élményei 2020-ból.
„Szokásunkká vált fogni valami rémeset, és azt ismételgetni, hogy az az icipici kedvesség a fos közepén valamiképp inspiráló.” – Van, akinek nem hozott hálát 2020. Ebbe az átkozott évbe ez is belefér.
„Ilyenkor értem meg igazán a hozzátartozókat, amikor mi, orvosok kerülünk ilyen helyzetbe…”
Az emberiség történelme legnagyobb oltási programjának hajnalán végigvesszük az elmúlt kilenc pandémiás hónap néhány alapkérdését. Segítségünkre van ebben három kutató biológus (történetesen mindhárman nők). Elég fontos lenne, hogy képesek legyünk higgadtan beszélgetni ezekről a dolgokról. Lássuk, megy-e!
Álljuk a sarat mindannyian – tanárok, szülők, gyerekek –, mert nem tehetünk mást, de néha azért vergessük meg egymás vállát, mert tényleg abnormális, ami most a sulikban megy.
A járvány alapjaiban átformálta a mindennapjainkat. Hogy nézzük az előnyös oldalát: jó kis lecke önismeretből valamennyiünknek. Régi szokásokat hagyunk el, és veszünk fel a helyükre újakat, amik segítenek átvészelni ezt a nehéz időszakot. Hogy mi mit csinálunk, elmeséljük a cikkben. Nektek mi vált be?
A hisztaminérzékenységnek számtalan oka lehet (érdemes utánajárni a mélyebb okoknak is), de ha diagnosztizáltak, akkor arra számíts, hogy életmódváltásra lesz szükséged. Lilla mutatja az első lépéseket:
„Tudni kell megőrizni a józan eszünket”, ehhez pedig szükségünk van a tudományra – erre emléztet minket „a tudomány a békéért és a fejlődésért” világnapja.
„Ezt most nem azért csinálom, mert a gyereknek jó, hanem mert ezt kell tennem, hogy megfeleljünk az előírásoknak” – állandó készenlét, gyanakvás, logikátlan intézkedések, kényelmetlen maszkviselés és kínunkban röhögés – ez jellemzi most szerzőnk szerint a hétköznapokat egy iskolában.
„Facebook negyedik bé csoportja. Kenyeret kelesztenek az anyukák, bár ritkábban, mint tavasszal. Home office-olnak. Szépen felöltöznek otthoni munkára is. Szép a körmük is. Csupa ötöst kap a gyerekük. Irigykedem. Azért illendőségből nyomok néhány szívecskét. Hol van, doktornő?, szól rám az osztályos nővér, a főorvos úr égen-földön keresi…”