„Behunyom a szemem, próbálok emlékezni, felidézni a tavasz illatát, vagy bármit, ami eszembe jut, de kong az ürességtől” – egy Covidból felgyógyult lány története, aki nem érez szagokat, és ez szép lassan ellehetetleníti számára az élet élvezetét. És messze nincs egyedül.
Igaz-e, hogy kevesebb a koraszülés a járvány óta, vagy épp ellenkezőleg? Mi történik, ha fertőzött a kismama? A babákra milyen veszélyt jelent a Covid? Ezeknek és még más igen fontos kérdéseknek járt utána Kerekes Anna.
Az antitestek a szervezetünk akcióhősei, nagy szerepük van a koronavírus elleni harcban is. De vajon meddig segítenek védettnek maradni a vírussal szemben a fertőződés, és meddig az oltás után? Miért reagál minden emberi szervezet másképp az oltásra? És mitől függ, hogy újra elkapjuk-e a betegséget az oltást vagy egy korábbi fertőzést követően?
A WMN-nél fontosnak tartjuk a nyílt párbeszédet, és azt, hogy egy-egy témának minél több szegmensét megvilágítsuk. Tauzin Tibor kutató pszichológus írása az oltásirigységgel kapcsolatban nemrég megjelent cikkünkre reagál, és feltárja néhány további, lényeges szegmensét a kérdésnek. Olvassátok:
A poszt-Covid egy új, különálló szindróma, melyet megkülönböztetünk a Covidtól, és amelyre még kevesebb logikus magyarázatot talál az orvostudomány. Nem túlzás azt állítani, hogy valódi misztériummal találta magát szemben a világ
Szerzőnk, Bernadett egy ír élelmiszerraktárban dolgozik temérdek más náció szülöttével együtt. Ahogy a járvány egyre közelebb és közelebb férkőzött hozzájuk, úgy néptelenedtek el az utcák és a kocsmák, lett egyre több szigorú szabály, egyre szűkösebb a tér, ám ezzel párhuzamosan olyan barátságok is szövődtek, amelyek remélhetőleg túlmutatnak minden olyan szörnyűségen, amit most mind megélünk.
Márpedig mindannyian törünk… Azt, hogy ez mennyire így van, az elmúlt bő egy év is bizonyítja. D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi nagy sikerű podcastja visszatér, itt a második évad premierje, ami olyan, mint egy jóleső, „gőzkieresztős” kibeszélő mindarról, ami történt velünk – a krónikus stressztől a húsba vágó veszteségeken át az egzisztenciális megborulásig. Hallgassátok meg, és érezzétek: minden látszat ellenére mégsem vagytok egyedül!
„Ez az ünnep nem olyan lesz, mint a többi.” „A jövő a kezünkben van. (Illetve lesz, ha majd visszakapjuk a régi életünket.)” „Még két (3, 4, x) hetet kell kibírni.” Nektek mely mondatokkal van tele a hócipőtök, hogy a kliséknél maradjunk?
Ti milyen vad ruhapárosításokban vészeltétek át ezt az őrült évet?
„GyerMekeink érdekében…” – ó, az a plusz egy M betű… milyen tisztelettudó, milyen pátoszos – és mennyire alkalmas arra, hogy elfedje a valóságot. A dologok jelen állása szerint április 19-én nyitnak az oktatási intézmények. Arról, hogy ezzel mit lehet kezdeni, szerzőnk, Szabó Anna Eszter (nem mellesleg kétgyerekes anyuka) osztja meg a gondolatait.