„Vannak ügyek, amelyekbe bele kell rakni az időt türelemmel és alázattal, és kész. Az étel se fő meg gyorsabban, ha bűvölöd, nincs mese, nincs varázslat, és hiába pörgeted magad, mint egy búgócsigát, hogy eltereld a figyelmedet a fájdalomról, nem megúszható a leltár, csak halogatható.”
Sírva-röhögős ízelítő abból, hogyan élték meg a tanárok az online oktatást…
Ti mit terveztek erre a szokatlan, újraszervezős idei nyárra?
„Annyiszor hallottuk, hogy semmi sem lesz a régi, de én csak most kezdem felfogni, hogy egészen konkrétan mit jelent – miben lesz más az új élet.”
Íme, az egyik kedvenc gimnáziumi tanárunk számvetése arról, hogyan is sikerült ezt a karantént teljesíteni…
És te mit viszel mindenképpen tovább?
„Jobban figyelünk egymásra, vélhetően azért, mert jobban figyelünk magunkra is” – Doffek Gábor tapasztalatai az újranyitás kapcsán.
„Na, de legalább beindult végre a feloldási folyamat. Kihirdették, hogy négylépcsős lesz, és most vagyunk a nulladik, előkészítő fázisban, vagyis az első lépcsőn… vagyis akkor módosítsuk, hogy a négy lépcső: az a nulladik fázis, az első fázis, a második fázis és végül harmadik… logikus, nem?” Angéla és Zsuzsa beszámolója Barcelonából.
A legtöbb szülő nemcsak az otthonoktatással és a „otthonoviztatással” küzdött meg az elmúlt hetekben, hónapokban, hanem a megszaporodott otthoni étkezésekkel is. Tóth Flóra összegezte a tapasztalatait, és összeszedte a kedvenc karanténkajáikat:
Dóri évek óta magának rajzolja a határidőnaplóját, de az elmúlt hónapok során egyszerűen nem tudta folytatni. Hiszen minek egy tervező, ha nem tudsz tervezni semmit?