Ki ez az ember a tükörben? – Egy rejtélyes betegség: a deperszonalizáció
„Úgy képzelhetjük el, mintha az agy egy bizonyos stresszhatárhoz érve egyszerűen lekapcsolná az érzelmeket, az érzékelés megszokott módját.”
„Úgy képzelhetjük el, mintha az agy egy bizonyos stresszhatárhoz érve egyszerűen lekapcsolná az érzelmeket, az érzékelés megszokott módját.”
„Ki a normális vajon? Aki beilleszkedik vagy aki nem?”
Egy kapcsolat vége legalább olyan fontos, mint a kezdete – ezért is nagyon káros a ghosting jelensége.
Létezik olyan karácsony, amit soha nem lehet elfelejteni…
A mi felelősségünk is, hogy ne nézzünk félre, ha felmerül a szexuális bántalmazás gyanúja a környezetünkben. Beszélnünk kell róla akkor is, ha nehéz és kínos. Nem lehet áldozat a gyerekeinkből!
Ítélkezni felette, vagy a szőnyeg alá söpörni könnyű. Sokkal nehezebb visszafejteni és megérteni, hogyan lesz valakiből szenvedélybeteg. Enélkül azonban nincs gyógyulás.
Miért, ó, miért égetik a szülők a gyerekeiket hülye frizurával és ciki cuccokkal? És miért égetjük saját magunkat tinikorban?
Egy filmsorozaton keresztül mutatja meg szerzőnk, hogyan hatnak a gyerekkori traumák felnőtt énünkre.
Így látja egy kislány az alkoholizmust.
Élet egy komoly baleset után... pusztán azzal, hogy beszélsz a traumáról, könnyíthetsz a terheden. De az sem olyan egyszerű.