Az 1956-os forradalom kitörése után Budapest mellett számos vidéki városban sortüzekkel oltották ki tüntetők százainak életét a karhatalmisták. Mosonmagyaróváron is géppuskákkal léptek fel a felvonulók ellen – a fegyverek a becslések szerint több mint száz életet vettek el. A békésen tüntető tömeggel szembeni vérontás teljesen indokolatlan volt, és a város modern kori történelmének legborzalmasabb napjává tette október 26-át.
Pár héttel utolsónak szánt olimpiája előtt, drámai hirtelenséggel hunyt el Kolonics György kétszeres olimpiai és tizenötszörös világbajnok kenus. Nádudvari Péter mesél a másfél évtizeddel ezelőtti tragikus napról:
Egy rejtélyes haláleset, egy ország gyásza.
„Többet tett az országa megítéléséért, mint egy teremnyi nagykövet” – egy guatemalai pap mondta ezt Johnról és unokatestvéréről, miután a két gimnazista a földrengés sújtotta közép-amerikai országban rászorulóknak segített: ételt osztottak és építkezéseken dolgoztak.
„Mindannyian ismerünk és láttunk már olyan családokat, ahol látszólag minden rendben van, de a felszín alatt ki nem mondott drámák lapulnak.”
Egy rejtélyes haláleset, egy ország gyásza.
Tizennyolc éve ezen a napon halt meg Cserháti Zsuzsa, a hangja viszont mindörökké velünk marad.
Az anya mindent megbocsátott. Vajon a lánya is így tesz?
Múlt hét végén önhibájából életét vesztette egy 17 éves fiú. Az internet népe pedig összegyűlt, hogy pálcát törjön felette. De miért ugrunk azonnal annak, aki megbotlik, és ítélkezünk csípőből: megérdemelte a halált?
Lovasterápia, amely a legmélyebb letargiában nyújtott érzékeny segítséget.