„Figyelj rám, kedves Isten! Nem szeretnék iskolába járni. Kérlek, intézd el nekem, hogy megszűnjön az iskola. Vagy... nem is. Az iskolával nincs semmi baj. Szeretek tanulni. Szeretem, ha olyan dolgokat csinálhatok, amik érdekelnek, és erre tényleg jó az iskola. Vagyis: dehogy!”
Lehetséges, hogy az iskolák direkt megnehezítik a gimnáziumba felvételiző hatodikosok dolgát? Létezik a jegylerontás jelensége? Szülők mesélnek arról, hogyan látják ezt a kérdést.
Nem minden iskolában jelenti azt a gyerekek étkeztetése, hogy ezzel egy nagy, mindennapos terhet levettek a szülők válláról. Sőt! A múlt évezredből itt maradt ósdi rendszer miatt olykor több fejfájással jár a menzáztatás, mintha magunk főznénk a gyerekekre. Ráadásul sok helyen azt sem lehet tudni, mi kerül a tányérra.
A gyerekeink isszák meg a levét annak, hogy ennyire átpolitizálódott az oktatás. Sokszor már a pedagógusok is tehetetlennek érzik magukat. Íme egy elhivatott pedagógus elkeseredett írása arról, hogy mi megy a magyar iskolákban. Mellbevágó, és mélységesen szomorú. Érdemes végigolvasni.
Ha minden úgy lenne az iskolában, ahogy azt Vekerdy Tamás elképzeli, nem kellene féltenünk a gyerekeinket a holnap kezdődő új tanévtől. De sajnos nem úgy van. Mégis megóvhatjuk őket a rendszer embertelenségétől, ha cinkosukká válunk, figyelünk az igényeikre, és adott esetben elkészítjük helyettük a házi feladatot, aminek a szakember szerint ebben a formában amúgy sincs semmi értelme...