Akiben világ életében erős volt a megfelelési vágy, az hajlamos versenyre kelni önmagával még abban a dologban is – ez esetben a futásban –, amelyet egyébként azért csinál, hogy minden korláttól megszabaduljon. De vajon mi történik, ha mégis elengedi ezt a kényszert?
Hányszor halljuk, hogy tegyünk magasról mások véleményére… Tegye fel a kezét, akinek mindig megy!
A testpozitív gondolkodás vajon mítosz vagy megoldás?
„Mintha ambivalensen viszonyulnánk a vágyainkhoz. Azt várom, hogy a másik – ha igazán szeret – találja ki, mire vágyom. De ha nem találja ki, – márpedig kicsi az esélye, hogy kitalálja –, akkor természetesen csalódott leszek. Viszont ha teljesül valamelyik kívánságom, képes vagyok átengedni magam a kielégülés teljes gyönyörének?”
„Kurvára szeretném megismerni az anyukámat, szeretném tudni, milyen. Látni az igazi arcát. Nem tökéletesnek szeretném látni, hanem igazinak.”
Mi az, amihez mindenki ért, és jobban is tudja nálad, hogy hogyan kellene csinálnod? A foci. A politika. Ééés: a gyereknevelés! Naná.
Dóri a terveikről beszél. Vagyis arról, hogy semmi sincs eltervezve. Csak élnek a mában és nagyon boldogok...