Egy autizmussal élő gyerek édesanyja mesél arról, hogyan telik egy átlagos nap a fiával. Zsombor ma már tinédzser, és egy speciális iskolába jár, de Zsuzsanna azt is elmondta, hogyan oldották meg az óvodás és kisiskolás éveket. No meg arról is, milyen jövőre számít...
„Néha elviselhetetlenül szenvedek a gondolattól, hogy ezt az egészet én örökítettem a fiamra." Talán ez az autizmussal élő anyuka legkeményebb mondata. Talán az, amikor arról beszél, hogy mi játszódik le a fejében, amikor „túlpörög". De lehet, hogy egy harmadik. Kemény, igaz, megrendítő és mégis valahol nagyon szép történet.
Ki segít egy autista fiúnak, akit egészségessé nyilvánítanak, ám ő képtelen önálló munkát végezni? Ki segít a szülőknek, akiknek nemcsak a lelki, hanem az anyagi terheket is vállalniuk kell? Senki?