Címke: autizmus

Hétköznapok, gondolatok, elképzelések, valóságok, tűnődések… élet egy speciális igényű gyerekkel – az édesanyja, Kartali Zsuzsanna szemszögéből.

Az autista vagy ADHD-s emberek akkor betegek, ha megfáznak. Ettől még fejlesztésre, segítségre szükség van, de nem mindegy, milyenre. Autizmussal élő klinikai pszichológusok fogalmazták meg, hogyan tudjuk jól támogatni a többségitől eltérő idegrendszerű embereket.

Milyen az ideális otthon egy autizmus spektrumzavarral élő ember számára? Hogyan érhető el, hogy a családok komfortosabb életet élhessenek, az érintettek pedig fejlődhessenek és önállósodhassanak? Ehhez ad segítséget az első autista mintalakás, amelyet mi is megnéztünk.

Míg a nézőből talán undort váltanak ki a csúszó-mászó ízeltlábúak, addig Szabó Mariann-nak, a Bogárétel Alapítvány létrehozójának a béke szigetét jelentették egy mérgező közegben, és az esélyt egy önállóbb, szabadabb életre.

Helyettesítheti-e a pszichiátriai diagnózist egy 3 perces TikTok-videó? Segítséget és megértést ad az ottani közösség, vagy pont, hogy félrevisz? A Northeastern Egyetem friss kutatása „morális értékítélet és pánikoltatás” nélkül vizsgálta meg az #autisktok jelenség előnyeit és hátrányait.

Tízévesen Donald Triplett volt „az egyes számú eset” Leo Kanner pszichiáter gyerekkori autizmusról szóló úttörő tanulmányában. Hogyan élt később? Az ő története következik:

Roppant bosszantó, hogy néha nem emlékszünk dolgokra. Ám a normális felejtésnek nélkülözhetetlen szerepe van a gondolkodásunkban, a kreativitásunkban, az érzelmi jóllétünkben, sőt, a társas kapcsolatainkban is. A világhírű neurológus, Scott A. Small könyvét ajánlja Milanovich Domi.

A halmozottan fogyatékos emberek rendre kiszorulnak a nappali ellátásból, amelyhez amúgy törvény adta joguk lenne. Két sorstárs anya ezért gondolt egy merészet, és mert nem bízhattak az állami segítségben, létrehoztak maguk egy nyugati színvonalú napközit halmozottan fogyatékos embereknek. Ismerjétek meg a nem mindennapi történetet Chripkó Lili és Kurucz Adrienn riportjából:

Így érdemes a hiperaktív, autizmus-spektrumzavaros, vagy épp Down-szindrómás gyerekekkel önfeledten játszani – miközben a képességeik is fejlődnek:

„Meg kellett szakítanom az írást, mert a fiunknak megint volt egy epizódja. Mostanában újra tikkel, forgatja a szemét, nyögdös. Ma nagyon nehéz napja van, fél hatkor kelt, eleve rosszul aludt éjjel is (így mi is), úgyhogy ma extrán kimerült, és bizonyos időközönként dührohamai vannak. Semmi értelme izmozni, szigorral dominálni. Csak az empátia segít. Hagytam, hogy az ölemben kisírja magát, most jobban van, olvas, a kicsi meg kirakózik mellette. Mintha a pár perccel ezelőtti üvöltés, sikítás soha nem is lett volna.” Olvassátok el vendégszerzőnk, Adél újabb írását arról, hogy milyen egy SNI gyerekkel az élet, hogy miket él át egy házasság, egy anya, mire kézhez kapják a diagnózist.