Úgy tűnik, bár jó pár szabály kultúrafüggő, eltérő a hozzáállás a szoptatást, az önállóságra nevelést és a balesetekre való reagálást illetően is, egy dolog univerzális csak: mindenki jobban fogja tudni, mit is kell csinálnod a gyerekeddel, mint te magad.
Még ha úgy érzed is, hogy ezzel a legjobbat teszed a családodnak, a gyerekeidnek, mert belefáradtál már az itteni negatív hangulatba, a mutyiba, és a lehetőségek fájó hiányába, az emigrálás akkor is rettentően nehéz. Különösen elindulni.
Kutyaharapást szőrével? Ha tudatosan elmerülünk a szorongásunk tárgyában, legyőzhetjük? Takács Dalma azt állítja: igen. Ez az ő története:
Elnyújtóznátok egy trópusi szigeten? Vagy inkább koccintanátok a Mikulással Lappföldön? Innátok egy jó bécsi kávét? Esetleg buliznátok egyet Berlinben? Hova ruccannátok ki legszívesebben, ha az álmodozásnak nem szabna határt se járvány, se egyéb körülmények?
„Csak az marad még a fejemben sok-sok kilométeren át, hogy vajon hány meg hány olyan eset van nap mint nap, amelyben ugyanazt a dolgot önhibánkon kívül homlokegyenest ellenkező módon érzékeljük. Hogy gyakorlatilag mindkettőnknek igaza van, még sincs egyikünknek sem.”
Vonatrajongók, szevasztok! Egy masiniszta, egy vasútimádó kisfiú és egy hű szerelmes története következik:
Vajon mit tartogat a közel- és távoli jövő egy olyan ember számára, akinek lételeme, szenvedélye és hivatása is az utazás? Hogy bírja a röghöz kötöttséget egy olyan férfi, aki csak a felhők felett érzi igazán jól magát?
Melyik a kedvencetek szerzőnk listájáról?
Simply beautiful, azaz egyszerűen gyönyörű, és mintha az „egzotikus” jelzőt is Laoszra találták volna ki.
Ha máshogy nem, most lélekben elutazhatsz a kies északra, ahol jó gyereknek lenni, és ahol az ősbizalom az úr.