„Az élet folyamatosan ordítja az arcomba, hogy tanulj meg adni! Enélkül csak félember vagy, nem lehetsz több.” Olvasónk világgá ment, és arról mesél, milyen csodálatos, mindent megváltoztató találkozásokban volt része.
Isztambul-Nebraska-Nyíregyháza. Világutazó szerzőnk elmeséli, micsoda kalandok árán sikerült idén meglátogatni a családját:
„Persze hogy egyedül voltam a kamikaze csúszdán. Nem volt benne víz. Tom és Jerry-sen értem le, sistergett a víz a medencében körülöttem. Gatyám kiszakadva, vállam, karom, combom húsig megégve.” Gyerünk, jöhetnek a ti élményeitek is!
Cinti két és fél év után szabadságra ment, hogy kiszakadjon a valóságból. Ez meg is történt, méghozzá egy eldugott olasz kisvárosban…
„Együtt legyőzünk mindent, legyűrjük ezt az utat is… felváltva vezetnénk, ha itt lehetne, és csak mondaná, én meg nem félnék a dudáló kamionoktól…” Szentesi rendhagyó útinaplója Olaszországból:
Mindenki ismeri a jelenséget: valaki, aki nem ott ül, ahová a helyjegye szól, mélységesen felháborodik, ha más pedig a sajátjára szeretne ülni. Kinek jó, ha egy egyszerű vonatút feszültségekkel teli flipperjátszmává alakul? Fejtsük meg együtt ezt a különös szokást!
„…azonnal ki kellett törölnöm a telefonomból. Nem hiszem, hogy ez racionális síkon megmagyarázható, de azt éreztem, hogy nem bírok benne lenni ebben a térben, a műben, nem kapok levegőt, megfulladok, menekülnöm kell. Könnyes volt a szemem. Le kellett ülnöm, míg egy kicsit összeszedtem magam.”
„Nézd meg ezt a kardigánt, manapság már nem gyártanak ilyesmit, ilyen minőségi darabokat. És amiért a legjobban szeretem, hogy öntisztuló. Rajtam van, beteszem a szekrénybe, és tisztán veszem ki. Már több mint 40 éves, de eddig még csak ötször mostam ki.”
Elő a ti legabszurdabb sztorijaitokkal!
„Ha egyszer magamra tetováltatnék valamit, az ennyiből állna: Food is life” – és ennek megfelelően Krajnyik Cinti madridi útja egy euforikus gaszrotúrába torkollott…
„Mások nélkül utazni nem jobb vagy rosszabb, egyszerűen csak nagyon más. Jobban figyelsz magadra, hogy mi mit vált ki belőled, az apróságok is nagyon felértékelődhetnek, mert bár nincs kivel megosztani őket, de talán éppen emiatt sok esetben intenzívebben hatnak” – írja Krajnyik Cinti, akinek egy ilyen út elementáris erővel adta vissza a hitét abban, hogy érdemes élni (bármennyire nehéz).