Mikor csókolják meg végre egymást?! – Híres tévés párok, akiknek drukkoltunk
Ugye, nem csak mi imádjuk, ha kedvenc párosaink végre egymás karjaiba fonódva, zenés kísérettel végre megcsókolják egymást? Ugye, nem?
Ugye, nem csak mi imádjuk, ha kedvenc párosaink végre egymás karjaiba fonódva, zenés kísérettel végre megcsókolják egymást? Ugye, nem?
Még csak ismerkedünk? Már együtt vagyunk, de még nem hivatalos? Mikortól számítunk egy párnak? A XXI. századi kapcsolatok útvesztője:
„Milyen harmincasként megözvegyülni? Szürreális. Mások ilyenkor mennek férjhez vagy tervezgetik a gyerekvállalást. A barátnőim izgatottan jártak babamozira, meg menyasszonyi ruhát próbálni, én a hagyatéki eljárást intéztem, meg az özvegyi nyugdíjat és az árvaellátást.”
„Talán tényleg igaz, hogy van egy másik feled a világban, akit általában hiába hajkurászol, de a különösen mázlisták mégis belefutnak?”
„Összetartozunk, ezt állítja. Értem én, de attól még zavar a nők szaga a ruháin, amikor bedobálom a gépbe a szennyest.”
Mert az, hogy „szeretlek” (meg az, hogy „én is téged”) kevés lesz. Itt a havi Herczeg Zsolt-adagunk. Előre szólunk: nem beszél mellé.
„Vannak folyamatok, amelyeken egy embernek keresztül kell mennie, és toporzékolhatok, elégedetlenkedhetek, ellenkezhetek, akkor sem tudom sem kikerülni, sem felgyorsítani, sem a végére ugrani” – ilyen most Kristófnak az életközepi válság.
„Lázas lett, köhögött, mintha megfázott volna. Aggódtak érte. Jobban lett, felállt a járókában, de az egyik lába lógott. Nem tudták, mi történt. Aztán kiderült. Gyermekbénulás.”
Történet egy férjes aszonyról, aki halálosan beleszeretett valakibe, mert Ágnesnek szólította. Hogy romantikus folytatása lett-e az afférnak? Olvassátok el:
„Hosszú ideig ostoroztam magam, hogy miért vagyok kevés, miért nem kellek, de mostanra őszintén azt gondolom, nem velem volt a baj. Ez nem rólam szólt.”