Címke: szerelem

Még csak ismerkedünk? Már együtt vagyunk, de még nem hivatalos? Mikortól számítunk egy párnak? A XXI. századi kapcsolatok útvesztője:

„Milyen harmincasként megözvegyülni? Szürreális. Mások ilyenkor mennek férjhez vagy tervezgetik a gyerekvállalást. A barátnőim izgatottan jártak babamozira, meg menyasszonyi ruhát próbálni, én a hagyatéki eljárást intéztem, meg az özvegyi nyugdíjat és az árvaellátást.”

„Talán tényleg igaz, hogy van egy másik feled a világban, akit általában hiába hajkurászol, de a különösen mázlisták mégis belefutnak?”

„Összetartozunk, ezt állítja. Értem én, de attól még zavar a nők szaga a ruháin, amikor bedobálom a gépbe a szennyest.”

Mert az, hogy „szeretlek” (meg az, hogy „én is téged”) kevés lesz. Itt a havi Herczeg Zsolt-adagunk. Előre szólunk: nem beszél mellé.

„Vannak folyamatok, amelyeken egy embernek keresztül kell mennie, és toporzékolhatok, elégedetlenkedhetek, ellenkezhetek, akkor sem tudom sem kikerülni, sem felgyorsítani, sem a végére ugrani” – ilyen most Kristófnak az életközepi válság.

„Lázas lett, köhögött, mintha megfázott volna. Aggódtak érte. Jobban lett, felállt a járókában, de az egyik lába lógott. Nem tudták, mi történt. Aztán kiderült. Gyermekbénulás.”

Történet egy férjes aszonyról, aki halálosan beleszeretett valakibe, mert Ágnesnek szólította. Hogy romantikus folytatása lett-e az afférnak? Olvassátok el:

„Hosszú ideig ostoroztam magam, hogy miért vagyok kevés, miért nem kellek, de mostanra őszintén azt gondolom, nem velem volt a baj. Ez nem rólam szólt.”

Vannak emberek, akik csak egy-egy pici szakaszon kísérik az életünket. És vannak, akik, mint egy búvópatak, más és más alakban, de örökké velünk vannak, ha ez nem is mindig nyilvánvaló vagy kellemes másoknak.