„Lázas lett, köhögött, mintha megfázott volna. Aggódtak érte. Jobban lett, felállt a járókában, de az egyik lába lógott. Nem tudták, mi történt. Aztán kiderült. Gyermekbénulás.”
Történet egy férjes aszonyról, aki halálosan beleszeretett valakibe, mert Ágnesnek szólította. Hogy romantikus folytatása lett-e az afférnak? Olvassátok el:
„Hosszú ideig ostoroztam magam, hogy miért vagyok kevés, miért nem kellek, de mostanra őszintén azt gondolom, nem velem volt a baj. Ez nem rólam szólt.”
Vannak emberek, akik csak egy-egy pici szakaszon kísérik az életünket. És vannak, akik, mint egy búvópatak, más és más alakban, de örökké velünk vannak, ha ez nem is mindig nyilvánvaló vagy kellemes másoknak.
Vajon mi a titkuk azoknak a pároknak, amelynek tagjai egy életen át kitartanak egymás mellett, és több tíz év után is őszinte szeretettel fordulnak egymáshoz?
„Úgy találta, hogy a nők valami külön észbeli adottság alapján, ami csak az övék, úgy tudnak elsiklani a valóság zátonyai mellett, hogy nem szenvednek hajótörést.” – Hét évvel ezelőtt ezen a napon halt meg a legnagyobb latin-amerikai író.
Miért menekül folyton? Miért nem akar elköteleződni? Miért nem mutatja ki az érzéseit? Lehet, hogy szerelemfóbiás? És ha igen, akkor reménytelen a kapcsolatunk?
És te mit teszel, ha húsvétkor átszalad előtted egy mókus? Teszt, amely izgalmas népszokásokhoz kötődik, és tilos komolyan venni!
Most képzeljétek el, mi lenne velünk mosógép nélkül! Hát nem ez az egyik legnagyobb találmány?! Jó, csak egy a sokból, ami megkönnyítette az életünket, de nem árt fejet hajtanunk a feltalálója előtt, és tisztelettel adóznunk a masinának a születésnapján.
Hogyan ismerkedjünk, és/vagy építsünk fel egy szeretetteljes kapcsolatot vírushelyzet alatt? Lehetséges-e egyáltalán ilyesmi, vagy ez csak az alkalmi szex és a tiszavirág-életű kapcsolatok ideje? Hogyan élik meg a vírushelyzetet az egyedülálló, párkereső emberek? Utánajártunk!