„Olyan nincs, hogy ez az egész teljesen értelmetlen legyen” – Számvetés a negyedik műtétem után
Amikor már annyi csapás ért, hogy a rossz híreket flottul kezeled, csak a jót nem tudod elhinni...
Amikor már annyi csapás ért, hogy a rossz híreket flottul kezeled, csak a jót nem tudod elhinni...
Mi történik, ha a nő, aki egész életében mindenkit ellátott, segített, támogatott, egyszer csak a saját élete felé szeretne fordulni?
A sikereket, a jólétet, a boldogságot a szerencsének könyveljük el? Vagy a saját rátermettségünknek? Ki a szerencsénk kovácsa?
A gyökértelen, elhagyott éppen csak nagykorúak újra és újra termelik a gyökértelen és elhagyott gyerekeket. Az állam pedig pénzt ad ehhez. Miért rossz a rendszer? És mit lehetne tenni azért, hogy ne így legyen?
„Figyelj csak! Jó hírem van. Ha hosszú ujjú blúzt húzol, nem látszik a nehéz sorsod, teljesen új és értékes életet kezdhetsz, és ugyanolyan ember lehetsz, mint bárki, aki itt sétál az utcán."
Vajon mi az oka, hogy szívesen várunk, akár éveket is egy férfira? Van olyan szerelem, aminek az oltárán gondolkodás nélkül feláldozható a magunk sorsa, ifjúsága és boldogsága ... a szép jövő reményében?
„Vagy ennyi vagyok, vagy halott" – így indít, amikor a hatvanadik születésnapjáról kérdezzük. És a beszélgetés hátralévő részében is csupa olyat mond, amit legszívesebben naponta idéznénk. Talán meg is tesszük. Ne hagyjátok ki Kalapos Éva Veronika interjúját Hernádi Judittal!
Ha visszatekintesz az életedre, gyakran kiderül, hogy azok a dolgok, melyek a jelenben szörnyű csapásnak tűnnek, utólag megvizsgálva éppen hogy a legjobbat tették veled! Ide veled, isiász, keblemre, lumbágó! És hálás köszi, hogy kirúgtatok!
Hiába sodor feléd csupa nehéz, megoldandó feladatot, bánatot az élet, mindez cseppet sem számít, ha vannak odaadó, hűséges és főleg bölcs barátaid. Olyanok, mint Egyedülanyának.
„Néha elviselhetetlenül szenvedek a gondolattól, hogy ezt az egészet én örökítettem a fiamra." Talán ez az autizmussal élő anyuka legkeményebb mondata. Talán az, amikor arról beszél, hogy mi játszódik le a fejében, amikor „túlpörög". De lehet, hogy egy harmadik. Kemény, igaz, megrendítő és mégis valahol nagyon szép történet.