Címke: Steiner Kristóf

Vegán fehérje és fehérjepótlás: kell-e táplálékkiegészítő? – szója mítoszok, tippek (videó)

„Súlyos betegsége miatt Magyarországra költözött Steiner Kristóf” – olvastam a napokban, és kicsit felhúztam a szemöldökömet. Aztán a másikat is, a kommenteket olvasva: „Most bezzeg kell neki az ingyenes egészségügy, mi?” Aztán leengedtem szépen mindkét szemöldökömet, és elmosolyodtam. Régebben erre – meglehetősen előítéletesen, és talán kissé öngyűlölően – azt mondtam volna: „Na, a magyar mentalitás!” Ma azt mondtam: „Ismerős mentalitás – minden országból, ahol valaha éltem, és amelyet emberek laknak.”

Visszatérni a helyre, ami annyi mindent adott. Az országba, aminek békétlensége és fájdalma bennünk is nyílt sebként sajog. Steiner Kristóf és Nimi közel két éve jártak utoljára Izraelben és Palesztinában. Most pedig félelemmel és fájdalommal vegyes várakozással hazatértek.

„Hiszek benne, hogy a mama időről időre üzen nekem odaátról, hiszek benne, hogy már réges-rég egy új testben él egy új életet, és hiszem azt is, hogy mindezt azért hiszem el, hogy nekem könnyebb legyen. Miért kellene egyféle hitet választanom?”

Sokan kizárólag úgy szemezgetnek az információk közül, hogy a már meglévő nézeteiket erősíthessék meg. Van-e még tér a szakértáborokon kívül? Kristóf gondolatai megosztottságról, ítélkezésről, és a közbeszéd állapotáról.

„Nem voltam képes meglátni, mitől, hogyan, miért sérülök meg állandóan. Nimi pedig fáradt, szomorú és tehetetlen volt, és csak nézte, ahogy küszködöm” – emlékezik vissza korábbi élethelyzetére Kristóf, aki egy évvel ezelőtt döntött úgy, hogy pszichológustól kér segítséget.

Harmadik éve, hogy nyaranta egy hetet Steiner Kristóf és Nimrod Dagan methanai elvonulásán töltök. Idén egy olyan barátságot hoztam magammal haza, amilyenben még sosem volt részem, ugyanis 36 év korkülönbséggel köttetett.

Két hónapja, hogy az egyébként hatfős görög tengerparti falunk tízfősre duzzadt, és ezzel együtt új, illatos, játékos energiák költöztek Agios Georgios citromfáinak lombjai közé. Meg némi éktelen ordibálás, vér, verejték és könnyek. Megérkeztek a keresztlányaink.

„Valószínűleg én sem ugyanaz a Kristóf vagyok, aki voltam.”

Miben lenne más az életük, ha sosem kellett volna szembenézniük pszichés zavarokkal? Segített vagy rontott a helyzeten, amikor diagnózist kaptak? Köszönhetnek-e bármit a nehézségeiknek? Bepillantás egy borderline személyiségzavarral élő és egy pánikbeteg beszélgetésébe.