Vannak cikkeink az anyaság szépségéről, a csodáról, és arról, milyen felemelő anyának lenni. Ez az írás nem ilyen. Akinek könnyen felkavarodik a gyomra, vagy ragaszkodik a rózsaszínű szemüveghez, az ne olvassa el.
Sem szégyellni, sem bagatellizálni nem lenne szabad a császármetszést annyival, hogy „sebaj, a lényeg, hogy a baba egészséges”. Ez is egy szülésélmény, ami jókora nyomot hagy a baba és az anya életében – csak érdemes szembenézni vele, és mélyre ásni.
Mikor betegszik le egy nő? Természetesen akkor, amikor kap egy szabadnapot. És miközben küzd a lázzal, szembe kell nézni a démonjaival is.
Egy gyerekkorában molesztált nő, két gyerek, majdnem hét év szoptatás. Anna Eszter lezárt egy fejezetet, és megírta nektek.
Bűntudat, anyaság a neved!
Talán az ilyen dolgok miatt hívják ezt másállapotnak.
„Akkor még nem tudtam, hogy most nemcsak a magzatburok durrant ki: hanem az eddigi buborékom. Kész, nincsen tovább, minden totálisan más lesz, és nem azért, mert a világ fordul ki a négy sarkából. Hanem mert én az egész testemből-lelkemből” – egy fiatal nő anyává válásának csodás története.
Egy anya vallomása, aki úgy érzi, nem lettek könnyebbek a napok az idő múlásával.
Az óvodába való beszokás a gyereknek, az elengedés viszont az anyának lehet nehéz. Legalábbis Szabó Anna Eszter ezzel küzd – és az idő múlásával.
Nem lehet elégszer elmondani: „Semmi baj nincs veletek meg a testetekkel, anyák! Sőt. Nagyon-nagyon sőt.” Egy férfi, egy apa szemével…