Címke: anyaság

Néhány hónappal ezelőtt került be a családi naptárunkba, hogy a férjem november közepén három hétre elmegy majd turnézni Dél-Amerikába. Azon túl, hogy nyilván nagyon izgatottak lettünk, mert hát mennyire menő dolog ez, rögtön belém hasított a pánik, hogy te jó ég, három hétig egyedül leszünk majd én és a gyerekek, plusz a rengeteg munka. Már egy hete, hogy a férjem hazajött a nagy utazásból, és jelentem: túléltük. De sok mindent átgondoltam.

Gyereket szülni és nevelni csodás dolog, mégis iszonyú nehéz, a hazai anyák jelentős hányada pedig nincs megfelelően támogatva ebben, sem lelki, sem gazdasági, sem társadalmi szempontból.

Túlterheltség, magány, gazdasági kiszolgáltatottság, szorongás a rájuk nehezedő elvárásoknak való megfelelés, és az anyasággal kapcsolatos sok, egymásnak is ellentmondó információ miatt – ezek voltak a leggyakoribb válaszok, amiket a közel 3 ezres követőszámmal rendelkező Instagram-oldalamon az egyszerűnek tűnő „Hogy vagy?” kérdésre adtak a megszólított anyák.

Az élet nem porcukorfelhő, meg mézeskalács-illat, meg Insta-karácsony, TUDOM. De attól még én is akarom az egész fényjátékos, gödröcskés fotós giccset. Tegnapra.

Gyermekotthoni keretek között több éve tudnak Magyarországon együtt lenni a babáikkal azok a fiatal édesanyák, akiknek tizenévesen született gyereke. Hogyan küzdenek meg a felelősséggel, ami a szülővé válásukkal jár? Milyen kilátásaik vannak a jövőt illetően? Hol vannak ebben a képben az apák? És kik azok, akiknek a támogatására valójában számíthatnak?

Iza 28 éves, egy éve él a gödöllői Családok Átmeneti Otthonában a párjával és a három gyerekével. Nagyon nehéz múltat tudhat maga mögött, és a jövőjét illetően is úgy érzi, nincsenek jó kilátásai. De azért az erős ellenszél, és minden kihívás ellenére is igyekszik boldogulni.

Egyesek szerint nincs jobb bébiszitter egy másik gyereknél. Vannak azok az anyák, akik bármikor rábólintanak a vendégre, akik bármikor készen állnak az ovis vagy iskolás társak fogadására. Hogy csinálják?!

„Ha bizonytalan vagy, nem kéne gyereket vállalnod” – hangzik el gyakran a tanács, ami nemcsak hogy nem segít a gyerekvállalásban bizonytalan nőknek, de olyan egysíkú lénynek is tekinti az embert, akiben nincs helye kételynek, egymásnak ellentmondó érzelmeknek. A gyerekvállalásban bizonytalan nők csoportjával alig foglalkozik a közbeszéd, miközben sokkal többen élnek meg ambivalenciát, mint gondolnánk.

A feladat adott volt: szülni, és közben úgy kinézni, mintha ez nem történt volna meg, annak érdekében, hogy A Férfit megtartsuk. Az előtte szólókhoz pedig most Kovács Kokó István is csatlakozott.

Dr. Benkovics Júlia és Palya Bea beszélgetése a nőiség sokszínűségéről, a különböző szerepek összehangolásáról, nőket érintő tabukról.