„El se mondhatom, milyen nehezen viselem el, hogy sohasem léphetek ki a házból.” A 13 éves Anne Frank írta le ezeket a sorokat a naplójában, két évvel azelőtt, hogy 1944. augusztus 4-én a nácik elhurcolták őt és a családját amszterdami búvóhelyükről.
A dívák díváját, Karády Katalint a nácik a Svábhegyen kínozták, a fogait is kiütötték. Nagyon sokat szenvedett. Az emberséget azonban nem sikerült kiverniük belőle.
A színes bőrű sportolót még a nácik is ünnepelték a berlini olimpián, de hazájában, az Egyesült Államokban nem használhatta a buszok első ajtaját bőrszíne miatt, és csak a teherliften mehetett fel az olimpikonok tiszteletére rendezett fogadásra.
„Az élet olyan, hogy mindig másképp történik minden, mint ahogy elgondolta előre az ember.” Móricz Zsigmond vetette papírra ezeket a szavakat a Légy jó mindhaláligban, és a színpadi adaptációban Nyilas Misit alakító Vaszary Piri életére tökéletesen illik ez a mondat. Íme, kalandos sorsa, vándorlása, végzete:
Duhajkodás, botrányok, kirúgások és verekedések az anekdoták szintjén, a mélyben pedig egy nagyon érzékeny, erős igazságérzetű, egyenes gerincű, tehetséges művészember, aki nem írta felül érdekek mentén az elveit, és nem félt kiállni másokért.
77 évvel ezelőtt a fővárost éppen karácsonyra, december 24-re kerítették be az oroszok, s ezzel indult az ostromként ismert katlancsata, amely a civil lakosságot sem kímélte. Eredeti naplórészletekkel emlékszünk a történtekre.
Valójában a briteknek csak két-három százaléka beszéli, mégis ezt sugározták szerte a világban – mi az?
Elengednéd a gyerekedet egy idegennel, ha azt állítaná, úgy életben marad?
Egy izgalmas, mesés, rejtélyes sztori a múltunkból.