Vajon mi az oka annak, hogy egyre többen szeretnének bejutni arra a nőgyógyászati rendelésre, amit eredetileg hajléktalanságban élő nők számára hoztak létre a Dózsa György úton, adományokból?
Mikor kell először nőgyógyászhoz menni, és kinek? Milyen sűrűn járjunk? Ha nem élünk szexuális életet, akkor miért kell? Hogyan készüljünk a vizsgálatra? Szerzőnk egy szülész-nőgyógyász és egy szexuálpszichológus szakértővel járt utána e kérdéseknek.
„200 ezer nőről beszélünk, aki Magyarországon endometriózissal küzd, és közben a két kezemen meg tudom számolni, hogy kik azok, akik egy súlyos endometriózist el tudnak látni” – mondja az ország első számú endometriózis-specialistája, akivel Krajnyik Cintia beszélgetett arról, hogyan vált belőle nemzetközi hírű orvos, és miért praktizál mégis itthon; hogy miért ilyen hosszú a várólista az állami műtétekre; és miért olyan drága, ha magánúton szeretnénk igénybe venni az ellátást.
„Felbugyog bennem az önvád, amit egy másik, anyaszerepre készülő énem igyekszik elcsitítani. Nem a te hibád. Nem tehetsz róla. Mindent megtettél.” – Mi történik, ha valakit minden igyekezete ellenére az előző műtétje után alig négy hónappal újra meg kell operálni? Krajnyik Cintia mesél nektek.
„Csak az elmúlt fél évben négy nőgyógyászt fogyasztottam el, szégyellem magam, mint az összes nőismerősöm, akik évek óta keresik a nagy őt, de az istennek nem találják. Biztos velem van a baj. Kötődési problémáim vannak a nőgyógyászokat illetően.”
„Szerencsétlen asszony! Szinte halálra sebezhette a helyzet. Körülötte öt fiatal nő, mellettük mind ott a család, a férj, az anya, az újszülött. Körülöttük a gondoskodás és a szeretet mindenféle megnyilatkozása. Mellette pedig senki és semmi más, mint egy bekeretezett fénykép az éjjeliszekrényen.”
Amikor azt mondják, hogy már nincs rá esély, mégis megfogan egy kisbaba.
A testeden nincs újraindító gomb... mondjuk, a lelkeden sem.