Három kopogás az ajtófélfán. Az első határozott, a második sietős. Az utolsó csak visszhangja az első kettőnek. Egy beszélgetés anya-lánya között, egy témáról, ami nem is lehetne aktuálisabb.
Mit lehet tenni, ha a gyerekünk iskolai bullying áldozata? Miért nem jó stratégia annak a kamasznak a szüleivel beszélni, aki bántotta? Hogyan készítsük fel a fiatalt az intim fotók küldésének veszélyeire, miközben tudjuk: jó eséllyel így is kerül majd ilyen helyzetbe? Ezekről beszélgettünk dr. Jármi Éva bullying-szakértővel, Kurucz Adriennel és Szabó Anna Eszterrel.
Egy indulatos társadalom erőszakos közéleti kommunikációs klímájában nevelkedő gyerekek gyakran már feszülten érkeznek meg az iskolába. Ott aztán egy jelentős erőforráshiánnyal küszködő oktatási rendszerrel és gyermekvédelemmel találkoznak. Nem kell csodálkozni azon, hogy a gyerekek egyre erőszakosabbak egymással. Hiszen nekünk tartanak tükröt.
2009-ben két kaposvári fiatal előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel meggyilkolta egy osztálytársát. A történetből könyv készült, abból pedig monodráma – ezt néztük meg az Átriumban.
Az ellene irányuló online bullying megkeserítette az egykori sussexi hercegné mindkét várandósságát. Döbbenetes: a Bot Sentinel jelentése szerint irányított, összehangolt gyűlölet- és dezinformációs kampány áldozata lett a hercegi pár.
A magyar tizenévesek 85 százaléka már legalább egyszer megtapasztalta, 66 százalékuk pedig rendszeresen átél iskolai bántalmazást.
Egy hazai kutatás szerint a gyerekek 15 százalékát rendszeresen bántalmazzák a kortársai. Szülőként azonban kutya kötelességünk észrevenni a bullyingra utaló jeleket, és fellépni ellene.
Hogyan reagáljunk szülőként arra, ha a gyerekünk az iskolai (óvodai) közösségében bánt másokat? És ha azt tapasztaljuk, hogy nem mond igazat nekünk erről? Milyen okok állhatnak a bántalmazó viselkedés mögött, és mi segít kezelni az indulatokat? Szakembert kérdeztünk.
Egy bántalmazott gyerek felnőttként újságíró lett, és úgy döntött: megkeresi egykori osztálytársait, akik közül sokan bántalmazók, mások bántalmazottak, esetleg kívülállók voltak. Az interjúk tapasztalatai tanulságosak lehetnek a jelenleg érintetteknek, és azoknak is, akik máig hordozzák az iskolai években szerzett lelki sérüléseket.
„Nem azért zaklatták a gyereket, mert túlsúlyos, hanem mert a közösség, amiben van, ezt lehetővé teszi (megengedi, tolerálja, az áldozatot hibáztatja, vagy tehetetlennek és eszköztelennek érzi magát)” – egy önmagában is rettenetes ügyet tovább súlyosbít a felszínes hírek alapján hozott népítélet, írja dr. Gyurkó Szilvia a sümegi eset kapcsán, itt: