Mi van akkor, ha egy gyerek a gonosszal azonosul, nem a pozitív hőssel? Hogyan érdemes mesét választani, ha a gyerekünk nehéz helyzettel küzd? Miként segít a mese a bántalmazónak és a bántalmazottnak egyszerre? Széles-Horváth Anna szakértőkkel beszélgetett a meseterápiáról és a tudatos meseválasztásról.
A sok jó emlék mellett mindenkinek vannak rossz emlékei is az iskoláról. Összeszedtük a leggyakoribb félelmeinket, mindazt, amitől diákként a leginkább rettegtünk, ha van kedvetek, folytassátok a sort. Le a lidércekkel!
Az iskolai és munkahelyi erőszak hosszú időre kiirthatja belőlünk a valahová tartozás vágyát. A bullying tartós hatásairól írt Csepelyi Adrienn egy új sorozat kapcsán:
Ha terrorizál valakit a főnöke, nem az a megoldás, hogy ő menekül el, mondja vendégszerzőnk, dr. Michelberger Beáta ügyvéd.
A Darázs nem egy nyugis, hátradőlős darab, a színpadról áradó feszültség a nézőt szinte odaszegezi a székéhez, miközben megérti: a nők milyen rettentő kegyetlenek tudnak lenni egymással.
Mi kellene ahhoz, hogy ne bántsák egymást ennyit a gyerekeink? Először is: figyelem. A gyermekjogok világnapján egy magyar kutatás hívja föl a figyelmet az iskolákban elharapódzott és sokszor következmények nélkül maradt agresszióra.
Egy magyar felmérés szerint az LMBTQ-gyerekek több mint 80 százalékát éri verbális zaklatás az iskolákban, de a szekálás és akár erőszakba torkolló bántalmazás más csoportokat sem kerül el az oktatási intézményekben. De kinek a védelmére számíthatnak a gyerekek: a túlterhelt tanárokéra vagy a szellemként felbukkanó, szintén túlterhelt iskolapszichológusokéra, akiknek sokszor csak az önszorgalmukon múlik a szakmai tudásuk tágítása?
Hogy mi a hasonlóság a Clinton-Lewinsky és a Depp-Heard-ügy között? Mivel ártasz te is az abúzus túlélőinek azzal, ha az érintett feleken élcelődsz? Mitől lesz kártékonnyá mindaz, amit ezzel az egész botrányos, nagy nyilvánosság előtt folyó perrel a gyerekeinknek üzenünk? – jogász szerzőnk, dr. Gyurkó Szilvi írása.
Nem olyan biztos, hogy élből el kell utasítani minden egyes „árulkodást”. Sőt: ez a kifejezés nem is áll minden olyan közlésre, amelyben valaki a felnőttek felé jelezni szeretne valamit. Ha pedig azt várjuk, hogy a gyerekek „oldják meg egymás közt”, akkor talán nem árt, ha előbb mintát adunk nekik ehhez.
Az iskolakezdés sok gyerek számára egyáltalán nem örömteli, várt esemény, hanem rengeteg szorongás, frusztráció – akár félelem – táptalaja. De mi ennek az oka, és hogyan segíthetünk?