Szabadságom naplója: amikor végre elutaztak a szülők/gyerekek
Borcsa nem változik. És mi így szeretjük őt!
Borcsa nem változik. És mi így szeretjük őt!
Ki gondolta volna, hogy a szülőség és a matematika ennyire közel áll egymáshoz? Íme, az életünk számosított esszenciája:
A gyerekekkel töltött közös nyári vakáción sok minden történhet. Forróság, közös, őszinte beszélgetések, bratyizás... és ezeknek a katasztrofális kombinációja.
A hős az új fekete!
Amikor egy hétéves rádöbben, hogy az állatok ugyanúgy csinálnak kisbabát, mint az emberek. Vagy amikor azon kesereg, hogy sohasem lesz világvége. Egy kislány szösszenetei a mamája tolmácsolásában. VIGYÁZAT! Hasizomfájdító tartalom.
Hiánypótló gyorstalpaló azoknak, akiknek még nem késő. (Vigyázat: a cikk iróniát is előállító gyártósoron készült!)
„Igen! Irigy vagyok! Mondja meg mindenki, aki reggel is szép... meg kertészkedés után is... meg házimunka után is... meg edzés után, közben és végén is, hogy hogyan csinálja??? Most!" Az első kommentelők számára kiszedtük rögtön a lényeget, de azért olvassátok csak el a teljes cikket:
A gyerekek öregszenek, te viszont nem. Vagy de? Mivé lett az a kedves, magatehetetlen ordító csomag, akit a kórházban a kezedbe nyomtak tizenegynéhány évvel ezelőtt?
Anettet annyira megihlette Pásztory Dóri története az esküvőjéről, hogy kibújt belőle a romantika. Na jó, az talán nem. Szomorú násznép, fröccsöntött csokor, buherált gyűrű... nász Kormos Anett módra.
A szépen fényképezett naptárak várandós kismamaképei és a valóság között tátongó szakadék feszül. Isten veled, kedvesen mosolygó Disney-hercegnő, helló, Szörnyella de Frász! Ha pedig nem érted a viccet (vagy nem szereted), akkor meg se nyisd ezt a cikket.