„Nem életszerű, hogy valaki folyamatosan művésznő legyen” – Rost Andrea a Popfilterben
Opera, Callas, kritikák, akadémia, világhír, ékszerek, otthon és színpadi szerelem: minderről beszél az adásban
La Rost. Így nevezték az olasz lapok, amikor a milánói Scalában énekelt – és egy ilyen megszólítást nem osztogat csak úgy a finnyás olasz közönség. De bárhol jártam is a világ operaházai közül a New York-i Metropolitantől a londoni Royal Operáig, ha megtudták, hogy magyar vagyok, két név bizonyosan előkerült: az övé és Marton Éváé. Ha szabad ennyi személyességet belevinnem: eszményi interjúalany, aki nagyon meghálálja az újságíró felkészültségét – ezt az utóbbi másfél évtizedben sokszor tapasztaltam. A Popfilterben szakmáztunk: színpadi szerelemtől világhírű karmesterekig, saját operaakadémiájától a Kékszakállú Juditjáig sorra előkerül minden, ami pályáját alakította. Elsősorban persze ezüstösen ragyogó hangja (a kritikusok írták, nem én), és tudatos tervezése, fegyelmezettsége volt a kulcs, másodsorban pedig mindaz, ami a mai beszélgetés alapján kirajzolódik: egy kivételes tehetség és egy örökké kíváncsi, sokoldalú művész képe. A mai epizódban tehát: Rost Andrea. Popfilter – Szűrjük a zajt!
