„Amikor annyira szeretsz valakit, hogy már fáj, és sírsz a fájdalomtól: ez egy olyan pillanat volt” – Lakatos Mónika és Rostás Mihály Mazsi a Popfilterben
Sok-sok éve van egy rituálém: amikor hazafelé vonatozom Szatmárba, Mátészalka magasságában előveszem Lakatos Mónika vagy a Romengo valamelyik lemezét, és azt dúdolgatom hazáig. Régóta tervezem és szervezem, hogy beszélgethessünk a Popfilterben, így a Romengo Folk utca című lemezének megjelenése kapcsán azonnal „lecsaptam” az énekesnőre és férjére, valamint alkotótársára, Rostás Mihály Mazsira – aki földim, ugyanis a Mátészalka melletti Nagyecsedhez kötik a gyökerei. Ha pedig végre összejött a beszélgetésünk, nem kerülgettük a forró kását: őszintén és nyíltan beszéltünk roma identitásról, hagyományokról, az alkotói folyamatról, egymás tiszteletéről, az őket ért atrocitásokról és a feléjük áradó szeretetről is. A mai adásból kiderül, milyen az, amikor egy teljesen kész lemezt szó szerint kitörölnek, hogyan születik a dal Mónika lelkében, milyen érzés sztereotip kérdésekkel szembesülnie, hogyan lehet csirkecombból halászlevet főzni, és ki zenélhet temetéseken a hagyományok szerint. Mai vendégeim: Lakatos Mónika és Rostás Mihály Mazsi. Popfilter – Szűrjük a zajt!
–
Ma sem tudok „szabályos” ajánlót írni a Popfilter új epizódja elé. Egyrészt Lakatos Mónikáért azóta rajongok, amióta 1996-ban megnyerte a Ki mit tud?-ot, másrészt minél távolabb kerültem a szülőfalumtól, annál többet jelentenek nekem azok a dalok, amelyeket a Lakatos Mónika és a Cigány Hangok vagy a Romengo formációiban lemezre vettek.
Egy lemezbemutató friss élményével érkeztek a stúdióba, és ahogyan azt a legelején megígérték, csakis őszintén volt szabad kérdeznem – ők pedig ugyanígy feleltek. Mindenre.
Például, hogy mi tartotta őket Magyarországon, miért nem Torontóból jelentkeznek Skype-on. Vagy hogy milyen megélni, amikor Mónikára rendőrt hívnak bármiféle ok nélkül. Hogy miért olyan különleges a roma kultúrában a hallgató, hogyan él ez a különös, balladisztikus műfaj a XXI. században, és mit jelent, hogy valakiről nem tudjuk, tud-e énekelni, amíg nem hallottuk, hogyan énekel hallgatót.
Szó esik arról, mit jelent, hogy a roma hagyományok szerint a férfi a fej, a nő a nyak, és arról is, hogyan tud emellett alkotópárosként működni huszonöt éve Mónika és Mazsi.
Beszélgetésünk alatt az érzelmek legszélesebb skáláját jártuk be, és ez, úgy érzem, a végeredményen is hallható. Ezért is annyira fontos ez az adás nekem: mert olyan mondatok hangoznak el benne, amik egy kicsit közelebb hozhatnak, hozhatnának bennünket egymáshoz. Ahogyan Mazsi fogalmazott:
„Őszintén sajnálom az olyan cigányokat, akiknek nincs lehetőségük olyan emberekkel találkozni, akiknél szeretet veszi őket körül. Ha mi lejövünk a színpadról, boldogok vagyunk, nem néznek ránk görbén, szeretve vagyunk. És ez megtart minket.”
Hallgassátok ezt az adást olyan szeretettel és nyitottsággal, ahogy mi készítettük nektek. És hallgassátok Mónika hangját, Mazsiék zenéjét olyan őszinte tisztelettel, rajongással, ahogyan én szoktam hazafelé a vonaton, Szatmár felé robogva.
Csepelyi Adrienn
A Popfilter további epizódjait itt találjátok:
