Tíz gondolat a beszélgetésből:

1. Az ember úgy tud megszabadulni a félelmétől, ha teret enged neki, ha „elféli” azt.

2. Minden probléma esetében érdemes feltenni a kérdést: miénk-e az adott probléma.

3. A családállítás módszere azon a felismerésen nyugszik, hogy nem önállóan éljük az életünket, hanem komplex rendszerekbe szerveződve.

4. Össze vagyunk huzalozva azokkal az emberekkel, akikkel összetartoztunk: az eredeti családunkkal, akiktől az életünket kaptunk, illetve többek közt a korábbi fontos párkapcsolatainkkal is. Az ő életük, döntéseik mind hatnak ránk.

5. Nem érdemes elnyomni a gyászt, mert ha nem „fájjuk el” a fájdalmunkat, azt valaki magára fogja venni a családban.

6. A nehéz sors egy családban ritmikusan képes ismétlődni, mégpedig úgy, hogy azt egy később született újraéli, megismétli.

7. A családi titkok tudat alatt is befolyásolják a további generációk életét.

8. Sokszor a felismerés arra vonatkozóan, hogy az ember valójában nem is a saját életét éli, elég lehet a gyógyulási folyamat elindulásához.

9. Téves gondolat, hogy a halállal szembe tudunk szállni. Legfeljebb tisztelni tudjuk és összebarátkozni vele, de szkanderezni nem érdemes.

10. A prenatális pszichoterápia szerint mindennek ott van a lenyomata, ami a méhen belül egykor történt.

Tartsatok velünk!

Al Ghaoui Hesna