Tíz gondolat a beszélgetésből:

1. A szerelemmel kapcsolatos elvárásainkat mélyen átitatják az illúziók, amelyek aztán komolyan megterhelik a párkapcsolatunkat. Sokat kellene tanulnunk a szerelemről, hogy helyettesítsük ezeket az elképzeléseket magával a valósággal. Ez elengedhetetlen annak érdekében, hogy jól navigáljunk a párkapcsolatainkban.

2. A szerelem kezdetén olyan szimbiotikus élményt élünk meg, ami nagyon hasonlít ahhoz, amit az anyaméhben tapasztaltunk: hogy az egy tulajdonképpen kettő, illetve a kettő tulajdonképpen egy. Ezt az alaptapasztalatot keressük a későbbiekben.

3. Természetes folyamat, ha a kezdeti mámoros időszak alábbhagy. Ez nem a szerelem elmúlását jelenti, csupán eltelt az az időszak, aminek az volt a célja, hogy megerősítse a pár egységét, aranytartalékot képezzen a későbbiekre. A szerelem és a párkapcsolat nem kőbe vésett dolog, hanem egy folyamat, amiben értelemszerűen és természetszerűen vannak változások.

4. Az első szimbiotikus szakaszban elmosódnak az énhatárok a szerelmesek között – ez az időszak arra szolgál, hogy kialakuljon a „mi” érzése. Ezzel szemben – a párkapcsolat megszilárdulását követően – elkezdjük ismét felismerni és újra tanulni a saját határainkat. Fontos, hogy újra magunk felé tudjuk irányítani a fókuszt, hiszen abból, amit önállóan megélünk, tudunk majd energiát, muníciót visszatölteni a párkapcsolatunkba – ez elengedhetetlen ahhoz, hogy ne ürüljön ki a kapcsolat.

5. Tudományosan is bizonyított, hogy két ember hosszú évtizedeken keresztül is képes megőrizni valamit a tűzből és a kíváncsiságból. Az egyik legfontosabb dolog, ami segít összetartani a kapcsolatot, ha folyamatosan és rendíthetetlenül kíváncsiak tudunk lenni a másikra: ki volt ma ő odakint a nagyvilágban, milyen hatások érték, milyen érzések zajlottak benne, mitől félt, mi lelkesítette. Ez szokott elmaradni a kezdeti szimbiózis, mámor után – ide nem tudunk átlépni.

6. Soha nem az eldobott zoknikon, vagy a mosatlanon veszekszünk. Nem az a kérdés ugyanis, hogy egy párkapcsolatban mi történik a felszínen, hanem az, hogy annak mi az érzelmi jelentése. Ezek a helyzetek mindig szimbolizálnak valamit, ami számunkra érzelmileg jelentős. És, amikor ezt felfejtjük, akkor történik a katarzis, hogy két ember elkezdi önmagát és a másikat is jobban érteni.

7. Általában két egymásra rímelő sebezhetőség találkozik a párkapcsolatokban. Azzal kapcsolódunk össze tudattalanul, akinek a korai sérülései rímelnek a mieinkre, és akivel újra tudjuk játszani azt, ami a gyerekkorunkban történt. Épp ezért fontos lenne, hogy tisztában legyünk a saját sérüléseinkkel, azok természetével, a kötődési mintázatunkkal. Ez szinte elengedhetetlen ahhoz, hogy jól tudjunk működni egy párkapcsolatban.

8. A szerelem kezdeti időszakában nagy szerepe van a projekciónak: inkább azt látjuk a másikban, amit látni szeretnénk, és nem amilyen ő valójában. Az igazi kapcsolat akkor kezdődik, amikor elkezdjük a projekciónkat lehámozni a másikról. A kérdés az, hogy ha ez megtörténik, meg tudjuk-e neki bocsátani, hogy nem olyan, amilyennek szerettük volna, és belé tudunk-e így is szeretni.

9. A hosszú távon jól működő, harmonikus párkapcsolatokban mindig van egyfajta pozitív torzítás. Ha megbocsájtóak vagyunk a hiányosságokkal szemben, és nagyobb hangsúlyt fektetünk a párunk pozitív tulajdonságaira, akkor tud hosszú távon jól működni a kapcsolatunk.

10. Hányszor kellene beleszeretnünk a párunkba a hosszú évtizedek alatt? Nem árt mindennap.

Tartsatok velünk, mert beszélnünk kell!

D. Tóth kriszta és Orvos-Tóth Noémi