Ha valaki megosztja veled a baját, nem azzal segítesz, ha azonnal tanácsolsz neki valamit
WMN Mindent bele! podcast arról, hogyan figyelj és segíts jól másokon – és magadon
Támogatott tartalom
2022. december 6.
A beszélgetés, amelyből kiderül, hogy D. Tóth Kriszta még nem sírt a WMN-csapat előtt, mert neki bástyaként kell tartania a többieket. Hogy Szabó Anna Eszternek szülés után miért volt segítség, hogy a világ másik felén egy anyuka ugyanúgy magányosnak érezte magát, mint ő. És szóba került az is, hogy miért baj, ha egy épp krízisben lévő ember még az elvileg őt támogatókat kell vigasztalja. Milanovich Domi pszichológusként elmondja, hogy ha valaki nehéz helyzetben van, akkor ne vegyük el a kontrollt tőle például azzal, hogy jobban tudjuk, mire van szüksége, mint ő maga. Krajnyik Cinti pedig azt, hogy a szülei elvesztése miatt extra nehéz számára segítséget kérni bárkitől. Kézzelfogható tanácsok, hasznos gondolatok és az ünnepekre is „elvihető” mondatok arról, hogyan enyhítsük a magányt figyelemmel, hogy miként tartanak meg minket (néha) az online közösségek, hogy miért fontos a gyász természetes menete, és egyáltalán nem utolsósorban arról, hogyan legyünk kevésbé szigorúak saját magunkkal. A WMN Mindent bele! podcastban D. Tóth Kriszta kérdezte Krajnyik Cintit, Milanovich Domit és Szabó Anna Esztert.
„Amikor egy szülő vagy gondozó együttérzést mutat vagy segítséget nyújt egy gyereknek, hogy az megbirkózzon a dühével, szomorúságával és félelmével, a hűség és a szeretet hídját építi ki kettőjük között.” Így lett Ági néniből, a nevelőből mindenki szeretett Ági mamája a gyermekotthonban:
Hogyan lehet jól vitatkozni, hogy a másik valóban megértse, mit szeretnénk mondani, anélkül hogy megsértődne? Ennek jártunk utána Pataky Andrea pszichológussal.
Edith Eva Eger magyar származású holokauszttúlélő írta A döntés című könyvében, hogy a haláltáborban döbbent rá, mennyit számít a figyelem fókusza: „Van döntési lehetőségünk: dönthetünk úgy, hogy arra figyelünk oda, amit elveszítettünk, vagy pedig arra, amink még megvan”. Hogyan kamatoztathatjuk ezt a tanítást a hétköznapokban? Erről írt Baló Sára.
Korunk a harsányságot kedveli, a hangzavart, a „látványpékséget”. A gátlásos, nehezen oldódó gyerekek hátrányban érzik magukat a nagyszájú, cserfes társaik között. És ehhez jön még a nehezítés, amikor a szülő csupa jó szándékból folyamatosan tépázza az önbecsülésüket azzal, hogy olyat vár el tőlük, amire képtelenek. Nem árt újra figyelmesen elolvasni a szakember tanácsait:
