Ha valaki megosztja veled a baját, nem azzal segítesz, ha azonnal tanácsolsz neki valamit
WMN Mindent bele! podcast arról, hogyan figyelj és segíts jól másokon – és magadon
Támogatott tartalom
2022. december 6.
A beszélgetés, amelyből kiderül, hogy D. Tóth Kriszta még nem sírt a WMN-csapat előtt, mert neki bástyaként kell tartania a többieket. Hogy Szabó Anna Eszternek szülés után miért volt segítség, hogy a világ másik felén egy anyuka ugyanúgy magányosnak érezte magát, mint ő. És szóba került az is, hogy miért baj, ha egy épp krízisben lévő ember még az elvileg őt támogatókat kell vigasztalja. Milanovich Domi pszichológusként elmondja, hogy ha valaki nehéz helyzetben van, akkor ne vegyük el a kontrollt tőle például azzal, hogy jobban tudjuk, mire van szüksége, mint ő maga. Krajnyik Cinti pedig azt, hogy a szülei elvesztése miatt extra nehéz számára segítséget kérni bárkitől. Kézzelfogható tanácsok, hasznos gondolatok és az ünnepekre is „elvihető” mondatok arról, hogyan enyhítsük a magányt figyelemmel, hogy miként tartanak meg minket (néha) az online közösségek, hogy miért fontos a gyász természetes menete, és egyáltalán nem utolsósorban arról, hogyan legyünk kevésbé szigorúak saját magunkkal. A WMN Mindent bele! podcastban D. Tóth Kriszta kérdezte Krajnyik Cintit, Milanovich Domit és Szabó Anna Esztert.
„Fáradunk, izolálódunk, beszűkül és deformálódik a gondolkodásunk, mentálisan és testileg is egyre sebezhetőbbekké válunk” – írja a tanárok, diákok, szülők mentális állapotáról pedagógusként dolgozó olvasónk. Mi segíthet, hogy kitartsunk?
„Amikor egy szülő vagy gondozó együttérzést mutat vagy segítséget nyújt egy gyereknek, hogy az megbirkózzon a dühével, szomorúságával és félelmével, a hűség és a szeretet hídját építi ki kettőjük között.” Így lett Ági néniből, a nevelőből mindenki szeretett Ági mamája a gyermekotthonban:
Hogyan lehet jól vitatkozni, hogy a másik valóban megértse, mit szeretnénk mondani, anélkül hogy megsértődne? Ennek jártunk utána Pataky Andrea pszichológussal.
Z. Kocsis Blanka utánajárt a rejtélynek, hogy miért csütörtökön és péntek délután érkeznek a sürgető e-mailek, amelyek halaszthatatlan feladatokra próbálják a szegény munkavállalót noszogatni.
Miért dönt úgy egy igazságszerető, örök lázadó tanár, hogy aláírja a státusztörvényt, és az elnyomó rendszer ellenére marad, ahol volt, a szeretett osztályteremben? És mit gondolna róla az egykori kamaszénje? „Büszke lenne? Vagy szégyenkezne?” – teszi fel ő is a kérdést.
