Ma 66 éves minden idők leghíresebb amerikai médiaszemélyisége. De minek köszönhető a körülötte kialakult kultusz?

„És aki ült már valaha életében lélegzet-visszafojtva, üvöltve és/vagy sírva képernyő előtt vagy lelátón, vagy ragadta életében egyszer is magával olimpiai közvetítés, az kétséget kizáróan tudja, miről beszélek. Hogy melyik az az érzés nyakszirttájékon, hogy köszönöm, én érzem most megtisztelve magam, hogy ezt élőben láthattam, hogy ez itt és most történik a szemem előtt.”

„Nos, én európai vagyok, német vagyok, ez az identitásom. Nem lettem amerikai, de New Yorkban otthon vagyok – New York egyébként is különbözik minden amerikai várostól. Az amerikai kultúrával viszont nem tudok azonosulni, hozzám mindig is a német, a francia és az európai kultúra fog közel állni, de úgy érzem, egyik sem kizárólag.”

Nehéz volt szeretni. És nehéz volt nem szeretni.

Manapság a megcsalók, tilosban járók mumusa az okostelefon. Elég egy kósza üzenet, egy nem elég gyorsan törölt sms a lebukáshoz. De mi van, ha fordítva sül el a fegyver?

„Mondd el a másik lánynak, hogy mit imádsz benne! Meglepődnél, ha tudnád, milyen sokan vannak, akiknek nem mondták el még soha. Sem otthon, sem az iskolában. Úgy pedig elég nehéz pozitív önképet kialakítani, ha soha nem láttad magadban a szépet, és soha nem hallottad senkitől, hogy szép vagy.”

Melyik a kedvenc regényetek tőle?

„A pályám során semmit sem azért értem el, mert nő vagyok. Mindenért meg kellett dolgoznom, sőt talán keményebben is, mert el kellett hitetnem, hogy ugyanazt tudom, mint egy férfi.”