Alan Rickman alkatilag ugyanúgy hosszútávfutó volt, mint legismertebb karaktere, a boldogtalan professzor, Perselus Piton, aki egész életében egyetlen nőért volt oda.

Fordulatokban ugyan nem bővelkedik, a forgatókönyv java része kiszámítható, a kedves franciás megközelítés miatt, meg a két varázslatos színésznek köszönhetően azonban a Váratlan dallamok egy igen szerethető feel-good mozi lett, ami után az ember talán még azt a testvérét is könnyekig hatva hívja fel, akivel karácsonykor összeakasztotta a bajszát valami blődliségen.

Julie d’Aubigny, más néven La Maupin rendkívüli nő volt, párbajairól (!), botrányos szerelmi életéről, és operai karrierjéről híresült el. Élete tele volt drámával és lázadással a társadalmi normák ellen. Ő a XVII. század egyik legszínesebb és legemlékezetesebb alakja.

Csaknem ötven éve hunyt el, miközben az emléke mit sem halványult: könyvei, darabjai és a történeteiből írt filmfeldolgozások révén Agatha Christie máig a krimikedvelők mindennapjainak része.

A skandináv külsejű, de olaszos temperamentumú nő érzéki szépségét, tökéletesnek mondott alakját milliók csodálták. Ugyanakkor Az édes élet című filmklasszikus által ismertté vált színésznő élete alkonyát magányosan, a nyilvánosságtól elzárkózva töltötte, és az alkoholban kereste a vigaszt.

Vajon tudni fogják még a gyerekeink, mit csinált egy vonókészítő, vagy hogy kell használni a rokkát? Ha Horog Enikőn múlik, igen! A fotós ősi mesterségek utolsó képviselőit kapja lencsevégre.

Az egyik legnagyobb hatású, műfajteremtő táncos-komikus színpadi csillogása mögött munkás hétköznapok, rengeteg fegyelmezett gyakorlás és puritán életvitel állt. Latabár Kálmán úgy csetlett-botlott végig az életén, hogy senkinek nem sikerült őt elgáncsolnia, pedig sokan megpróbáltak ártani neki.

A színházjegyekre csökken a fizetőképes kereslet. Az is kérdés, fognak-e még a mai huszonévesek színházba járni. A témákról és a formákról is el kell gondolkodnunk: a színház mennyire tud reagálni a felgyorsult kor próbatételeire, az online lét romboló valóságára, a társadalmi közömbösségre? Interjú a magát „színházat csináló” embernek tartó Orlai Tiborral.