Ez van, ha a társadalom semmibe veszi a nőket – Megnéztük a Nő a reflektorfényben című filmet
Anna Kendrick első rendezése azt a történetet meséli el, amikor a '70-es évek Amerikájában egy sorozatgyilkos bement a tévébe áldozatra vadászni.
Anna Kendrick első rendezése azt a történetet meséli el, amikor a '70-es évek Amerikájában egy sorozatgyilkos bement a tévébe áldozatra vadászni.
A Netflix Bármit, csak ezt ne! című sorozata első perctől beránt, jó elmerülni a romantikus világában… hogy aztán az emberben mégiscsak felülkerekedjen a józan ész: azért nagyon sok szempontból nem oké a zsidóság effajta megközelítése.
A színésznő, aki hiába lett sikeres fiatalon, az egészségi állapotát tekintve nagyon korán hatalmas kihívásokat kapott az élettől – mégis maga maradt az önazonosság, az életszeretet és a kedvesség. Isten éltesse 38. születésnapján!
A játékát hiába idézi néhány némafilm, s aranyhangját is hasztalan őrzi fonográfhenger és gramofonlemez: a 180 éve született Sarah Bernhardt színészete föltámaszthatatlan. Ám a díva-celeb alakja örök.
A choker-nyaklánc a kilencvenes években volt nagy divat, azonban kamaszkoromban, a nyolcvanas évek közepén már Magyarországon is megjelent. Én is imádtam, ellentétben anyámmal. Persze akkor még simán nyakpántnak hívtuk, illetve apám nemes egyszerűséggel kutyaláncnak nevezte. A choker története:
Üstökösként tűnt fel a francia költészet egén a pontosan 170 éve született Arthur Rimbaud, de már húszéves kora előtt befejezte művészi pályafutását. Amikor egy részeg estén költőtársa, Paul Verlaine rálőtt, nem csak a két férfi viszonya ért véget, Rimbaud is meghalt az irodalom számára.
Adott egy nő. Nem is nő, igazából még csak lány. Szétszórt, kócos, kicsit fiús. Mindig kamera van a kezében, mindent rögzít – olyan, mint a grafománok, csak ő nem papírral és tollal, hanem a startgombbal operál. És ez a lány szerelmes. Mindig. Akkor is, ha épp nincs senkije – talán akkor a legjobban. Szerelmes az életbe, a művészetbe, az emberekbe, de legfőképp magába a szerelembe. Chloé Barreau dokuját ajánljuk.
Rengeteg ember van, akinek a szülőségben a hiányt kell megtapasztalnia, az ő fájdalmukról viszont senki sem beszél. Nem látjuk őket, ahogy azt sem, min mennek keresztül. A Loupe Színházi Társulás Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá című darabja ezen kíván változtatni.