A Netflix addig üti a true crime-vasat, amíg meleg, ám jó kérdés, hogy mi a céljuk ezzel a profitszerzésen túl.

Szemlénk az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál hatalmas kínálatából: ezúttal a kisebb gyerekeknek szóló kiadványokból válogattunk.

Az utóbbi évtizedekben sok szolgálati lehetőséget megnyitott a római katolikus egyház a nők előtt, Ferenc pápa is igen liberálisan és radikálisan gondolkodik számos kérdést illetően. Ám arra, hogy nőket pappá szenteljenek a római katolikus egyházban, még hosszú ideig kell várnunk. Ahhoz pedig, hogy egy nő pápa lehessen, talán isteni csodára lenne szükség. Vajon létezett Johanna, a legendás női pápa?

Milyen út vezette A keresztapa-trilógia és az Apokalipszis most legendás rendezőjét addig, hogy a több mint negyven éven át dédelgetett ötletét megvalósítsa, miközben rajta kívül szinte senki sem hitt benne? Milyen szakmai nehézségek és magánéleti válságok kísérték a folyamatot, melyben végül mindent egy lapra tett fel, hogy megszülethessen „álmai forgatókönyve”?

Minden évtizedre jut egy sláger, amelynek a szövege nem is állhatna távolabb a bulizástól, ráadásul gyakran csak utólag derül ki sokak számára, hogy egy vidám, ártalmatlannak tűnő dal arról szól, hogy valakit megerőszakolnak. Vagy meggyilkolnak.

„Nincs több időm a megátalkodott ítélkezésre és kárhoztatásra. Nincs időm a folyamatos hibáztatás ördögi körére. Csinálják ezt mások. Nekem gyomrom sincs hozzá, nem csak időm. Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne csodálattal tekintsünk rá” – mondja a művész, aki már annyi mindent élt túl (apja korai halálát, heroinfüggőséget, majd két fia váratlan halálát), hogy mindenképp érdemes meghallgatni a gondolatait.

„Végtelen bölcsesség, áradó nyugalom, mindenen túl és mindenben jelen… Egyszeri, életre szóló, meghatározó, irányt mutató. Költészet, filozófia és zene.” Kulka János írta ezt Leonard Cohenről. Sokan érzünk hasonlóképp, ugyanakkor, ha elmélyedünk a róla szóló könyvekben, olyan adatokra, történetekre is bukkanhatunk, amelyek nem igazán illeszkednek a váteszimázsba – és pont ezért olyan izgalmasak.

Az ARC velős összefoglalója egy-egy évünknek, amin néha sírunk, néha röhögünk, aztán jobb híján már csak sírva röhögünk.