–

Tudom, hogy a Pieces of a Woman miatt ünnepeljük most őt, de az én szívembe Margit hercegnőként lopta be magát.

Fiatal még ahhoz, hogy hosszasan soroljuk a zseniális alakításait, de azt már most érezni lehet, hogy érdemes lesz jobban odafigyelnünk rá.

Vanessa Kirby az a színész, aki tudatosan építkezik, ráadásul képtelenség beskatulyázni – képes tökéletesen különböző alakok megformálására.

Jómódú családba született a dél-londoni Wimbledonban. Apja az ország egyik legelismertebb urológusa, anyja pedig a Country Living nevű lap szerkesztője volt. A három testvér közül ő a középső, és igen, konkrétan a kezdetektől fogva tudta, hogy színész akar lenni. Ha nem is a legelejétől, de a család rendesen megfertőzte őt azzal, hogy folyamatosan filmeket néztek és nézettek vele is, és bár talán túl kicsi volt még ahhoz, hogy lássa a Tökéletes gyilkosság című mozit, viszont ezzel végleg megpecsételődött a sorsa. Már akkor értette, hogy az az átalakulás, amit a vásznon vagy a színpadokon lát, közelebb hozza az emberi természet megértését, és képes volt már akkor is érdeklődéssel tanulmányozni azt.

Kirby magániskolába járt, ahol társai szisztematikusan zaklatták – erre az időszakra a mai napig rettenetes élményként emlékszik vissza. Hogy miért volt bullying áldozata, és hogyan történhetett meg mindez egy magániskolában, ráadásul néhány tanár tudomásával, az nem derül ki pontosan, de Kirby határozott alapélménye lett, és ha nem is határozza meg őt, jócskán hasznosított belőle. 

„Az iskolában zaklattak, és öntudatos lettem mindenben, amit tettem”

– fogalmazta meg egy 2018-as interjújában, amit a The Guardiannek adott. Egy tanár pedig azt mondta az anyjának az utolsó iskolai napján, hogy „Túlélte!” „Megcsinálta!”, ami azt jelentette, tudtak arról, mi zajlik.

Talán nem is annyira unikális, hogy a traumák nem csupán rombolhatnak, hanem építhetnek is bennünket, hogy a bántást képesek vagyunk hasznosítani, önmagunk javára fordítani, és ez is egyfajta tehetség. Vajon hány tehetséges és sikeres ember lenne ma ott, ahol, ha nem történnek meg velük a traumáik?

Kirbyt huszonegy évesen fedezték fel: egy ügynökségen keresztül találkozott David Thacker színházi rendezővel, aki Arthur Miller, Ibsen és Shakespeare darabjaiban osztott rá szerepeket az Octagon Theatre-ben, Boltonban. Az egyik Miller-előadásban nyújtott alakításáért ráadásul ötezer fontos díjat is nyert. 2011-ben már a londoni National Theatre-ben játszott, és a The Guardian kritikusa már akkor jelentős tehetségnek nevezte, akire érdemes odafigyelni. Ugyanebben az évben a televízióban is debütált: a BBC egyik minisorozatában játszhatott el egy szerepet. Egy évvel később pedig már filmet forgatott, viszont az első fontosabb szerepére még két évet várnia kellett: az Időről időre (About time, 2014) című moziban is feltűnt Rachel McAdams és Domhnall Gleeson mellett. 

Az igazi áttörést azonban A Koronának köszönheti. 2015-ben válogatták be II. Erzsébet királynő rebellis húga, Margit hercegnő szerepére Claire Foy mellé, és a legendás karaktert 2016 és 2017 között alakíthatta. Tulajdonképpen ekkor ismeri meg a nevét a szélesebb közönség is, én is ekkor estem belé. Bár Claire Foy alakítása sem akármilyen, de Margit szerepében Kirby egész egyszerűen lehengerlő.

Margit hercegnőként (A korona, Sony Pictures Television, 2016)

Így nyilatkozott erről a munkáról: 

„A Korona a legjobb időszak volt az életemben. Szörnyű volt a búcsú, tényleg gyászoltam.”

Illetve azt is nyilatkozta erről a szerepéről, hogy szerette volna megtalálni benne azt a személyt, aki az öngyűlölet előtt volt, azt a nőt, akit végül betemetett a keserűség. Tulajdonképpen ez bravúrosan sikerült. A Koronában nyújtott alakításáért BAFTA-díjat nyert a legjobb női mellékszereplő kategóriában.

Ha közvetve is, de tulajdonképpen Margit hercegnő segítséget nyújtott neki a következő szerepében. Egy londoni kórház szülészeti osztályán kapott engedélyt, hogy készülhessen a legutóbbi filmjének főszerepére, amikor az egyik szülni készülő nő megengedte neki, hogy bent lehessen a szobában, amíg világra hozza a gyerekét. Amikor a baba megszületett, a nő csak annyit mondott Kirbynek, hogy óriási rajongója a sorozatnak, és minden részt látott addig. Martha karaktere így tudott még teljesebb lenni a Pieces of a Womanben. 

Mundruczó Kornél és Wéber Kata filmje egy olyan nő történetét meséli el, aki az otthonszülés során elveszíti az újszülöttjét, és a gyász teljesen elszigeteli a világtól, a társas kapcsolataitól, de akaratlanul is közelíti valami olyasmi felismeréséhez, amire nem biztos, hogy fel van készülve. A harmadik generációs holokauszttúlélő sztorija egy egyszemélyes gyásztörténet (bár nemcsak az anya gyászol, de őt látjuk közelről) – mélyen megrendítő, tele kényelmetlen részletekkel, naturális pillanatokkal. Kirbyt előbb Golden Globe-ra majd Oscarra is jelölték érte, ezúttal már a legjobb női főszereplő kategóriájában. 

Azóta viszont egy teljesen más típusú filmen dolgozik: Tom Cruise mellett játszik főszerepet a Mission: Impossible hetedik és nyolcadik részében, amelyet a nézők 2022-ben és 2023-ban láthatnak majd a mozikban. 

Kirby és Cruise a Mission: Impossible hatodik részében (Skydance Media, 2018)

Mi pedig további bravúros sikereket, és boldog születésnapot kívánunk neki!

Szentesi Éva

Források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Vanessa Kirby a 77. Velencei Filmfesztiválon, 2020.szeptember 12-én (Forrás: Getty Images/Elisabetta Villa)