–

Kicsikét szűk a világ neki

Ültünk 2002-ben a tévé előtt, és úgy néztünk, mint aki nem látott még adást. Ilyet, mondjuk, tényleg nem láttunk: arra gondoltunk, hogy ezek ott mind hülyék. (Bocs, Kégl Ági!) Normális ember miért jelentkezne egy valóságshow-ba, ahol ráadásul egyenes adásban szavazhatják ki a nézők? Ki akarja önként és dalolva kockáztatni a megsemmisülést?

Majoros Péter például akarta – és ezt a tulajdonságát őrzi azóta is: bármikor megadja magának az esélyt, hogy beleálljon a földbe. Amikor szinte (azóta is) egyetlenként képes lényegében önálló brandként kijönni egy valóságshow-ból és meg is maradni annak, tizenkilencre lapot húz, és műsorvezetőként próbálja ki magát. Meg rappel is, ami idehaza eleve necces ügy, hiszen az ember akkor sem lehet elég underground meg elég „ríl”, ha egyenesen Bronxból pottyant ide Magyarországra. Meg persze mainstream sem lehet: egyrészt, mert akkor ráfogják, hogy eladta a lelkét, másrészt meg tényleg kompromisszumokat kell kötni. Vagy megtalálni a kiskaput, ugye.

Ez nagyon megy Majkának, ráadásul a meglelt kiskaput addig-addig farigcsálja, míg kényelmesen járhat ki-be rajta.

Belehalok című dala úgy lett az évtized egyik legnagyobb slágere, hogy nem a rádiók játszási listáján kapaszkodott fel a hallójáratainkba. A klip jelenleg hatvanmillió megtekintésnél jár a YouTube-on, és elég nehéz volna olyan embert találni az országban, aki legalább a refrént ne tudná eldúdolni.

Pedig amúgy mennyire papírforma lett volna a kereskedelmi tévéből a kereskedelmi rádiók rotációjába kerülni, nem? Aztán – magyar sajátosság – mégsem lett az. A szakmabeliek cinkelték is Majkát, aki sokat panaszkodott, hogy a YouTube-eredmények ellenére nem játsszák őket a rádiók – miközben az egész ügy arra mutatott rá, hogy mekkora szakadék tátong a zenei szerkesztők válogatása és a „való világ”, azaz a YouTube-on slágerré váló dalok között. (Azóta meg már ott a Soundcloud-rapperek generációja, ne is menjünk bele…)

Szóval Majka egyszerre volt mainstream és underground, ezzel pedig tulajdonképpen egyik sem: egy kicsit mindenhonnan kilóg.

Ha egyszer hernyozni fogok nem kell izgulnom a véna miatt!:))

A józan paraszti ész diadala

És – bár hátránynak tűnik – épp ez az ő egyik nagy fegyverténye: a kívülállóság. A kerülőúton való sztárság. Meg persze a bámulatos arányérzék, ami ehhez vezetett. Hogy pontosan tudja, mennyit szabad élő adásban a kamera előtt, mennyit a dalszövegekben. Hogy mennyire lehet főműsoridős és mennyi kell, hogy megmaradjon a telepi gyerekből, hogy belefér-e egyenöltözetben megjelenni az élettársával a díjátadón (bele), mennyire szabad keménykedni a hitelességhez, és mit szabad kipakolni a nagy nyilvánosság elé. Majka a tőle megszokott pofátlansággal vélhetően kétszer állt sorba, amikor a józan paraszti észt osztogatták.

Tudta, meddig húzható a Curtis függősége miatti helyzet, és azt is érezte, hogy drámai intermezzo nélkül nem segít sem magának, sem a barátjának. Azzal, hogy nyíltan beszélt a problémáról, deklarálta azt is, hogy az ilyesmiről muszáj beszélni: a sok millió alkoholfüggő országában tulajdonképpen már az is forradalmi tettnek tudható be, ha valaki, akinek komoly követőbázisa van, elmeséli, milyen az élet egy szenvedélybeteg mellett, és még lépni is mer.

#legyentánc

Hibázni is őszintén

Meg nyilván akad, amikor Majka egyszerűen nem jó arc. Ritkán amúgy, de van.

Mert a rapper-imázsba nemhogy belefér, de egyenesen munkaköri kötelesség összebalhézni másokkal, ahogyan ő is tette Dopemannel, és hát valahol még „rákendrol” is, hogy valaki álszenteskedés helyett káromkodik meg szlengben beszél.

(Ez, mondjuk, elég sokat elmond az országról.) De ha Majka nagy ritkán mégiscsak marhaságot csinál, akkor legalább hibázni is őszintén képes. Például az U, u, u című dal esetében, amelynek szövege, ha nem is nőgyűlölő, de erősen hímsoviniszta, s amikor a két előadót (ByAlex és Majka) pellengérre állítják miatta, ők simán hozzák az összes, hasonló helyzetben sorjázó klisét: „mi a női nem nagy rajongói vagyunk, csak élvezzük a szexet”. Blablabla. Itt merül fel az a kérdés: ha már intézményesült, vajon más szabályok vonatkoznak-e Majkára, vagy maradhat mindig ugyanaz az ózdi vagány, akire ugyan mindig számíthatunk, csak ne neki akarjuk női mélylélektani kérdéseket fejtegetni, mert könnyen hisztinek titulálja majd a felvetéseinket.

40 vagyok!! Sok dolgot tudnék írni arról mi történt...de a legfontosabb ,hogy mindenem megvan amit egy ember kívánhat magának. Hálás vagyok érte az Istennek ,hogy úgy èlek ahogy gyermekként szerettem volna. Tsok és köszi mindenkinek a köszöntéseket♥️ #40

Az igazat, nem csak a valódit

Hát akkor miért nem tudunk haragudni rá? Pontosabban: miért bocsátunk meg neki mégis némi ajtócsapkodás után? Talán, mert mindig tudjuk, hányadán állunk vele – és ez még mindig nagyobb erény, mint egy PR-osok által szépen megfestett képen szépen feszíteni. A szavait talán megválogatja valamelyest, a mondanivalóját soha. Vélhetően nem is volna rá képes. A rendszerváltás óta talán soha nem voltunk annyi nyilvánvaló hazugsággal körülvéve a médiában és a közösségi oldalakon, mint manapság. Ebben a nyomasztóan szépség- és tökéletességközpontú világban pedig nagyon kellenek a kapaszkodók. Majka kétségtelenül annak számít.

Példakép, de nem túl távoli, nem túl kiművelt: megkapta a legvágyottabb nőket, de nem ezüstkanállal a szájában született. Részmunkaidős macsó, félállásban meg példás családapa, aki imádja a társát. Nem korszakos zseni, de tudja, miben jó, és abban a maximumig tolja a potmétereket.

A mi kutyánk kölyke

Meg hát, mi tagadás, Majkában egy kicsit magunkat is szeretjük. Hiszen mi tettük azzá, aki: mi szavaztuk ki és be mindenhová, mi hallgatjuk a számait, mi ülünk a képernyő előtt, „nézd meg, anyukám, hát hova nőnek ezek a gyerekek, még emlékszem, milyen kis siheder volt a Valóvilágba’…”. Mit tagadjuk? Nem olyan rossz ránézni a képernyőre, ha Majka vezeti a műsort: az embernek az az érzése támad, hogy az egyszerű ózdi gyerekből is lehet valaki, hogy elég a finesz meg a bátorság, messzire lehet jutni, és közben megőrizni a lényeget az úton. Hogy Majka akár mi is lehetnénk, és ez akkor is megelégedéssel tölt el bennünket, ha soha egy lépést sem tettünk azért, hogy Majkák legyünk. Mert hát ott van ez a szimpatikus kölyök a képernyőn, nem lehetünk mi sem olyan rossz emberek, ha ilyen celebjeink vannak.

Csepelyi Adri

Kiemelt kép: Facebook/Majka