Mindenkit elér a karmája – Megnéztük az Aranyélet harmadik évadát

–

Amikor befejeztem a második évadot, a következő gondolatokkal vágtam neki a harmadik évadnak múlt hét vasárnap. Vajon meghalt Endre bá'? És ha meghalt, akkor mi lesz a sorozattal nélküle, ugyanolyan kúl lesz, mint az első kettő? Sikerül-e a harmadik évadot is ugyanolyan izgalmasan megcsinálni a készítőknek? Nem fogják elbénázni, nem mennek át mainstreembe, vagy túl művészieskedőbe?

A kereskedelmi csatornák saját gyártású sorozatainak stílusához mérve (Válótársak, A mi kis falunk, Korhatáros szerelem) bevallom, kicsit tartottam attól, hogy az Aranyélet egy idő után átmegy gagyiba. Kommerszé válik, esetleg túltolják látványos akciójelenetekkel, csöpögős romantikával, vagy a valóságtól totálisan elrugaszkodnak a szettek. Hát, szerencsére teljesen fölöslegesen aggódtam. Három évadból mind a három bitang jó lett.

(Mindenki lelki üdvéért, de főleg a sajátomért, igyekszem a lehető legkevesebb spoilerrel írni a befejező évadról.)

Ki is pontosan az az Endre bá?

A sorozat második évadának végén megölik Hollós Endrét, a legkedveltebb maffiózót. Ha még emlékeztek rá, a rajongók hisztérikus rohamot kaptak: nem történhet meg, hogy kiírják a legkúlabb karaktert. Aki viszont a Trónok harcán edződött az elmúlt évek alatt, az bizony tudja, hogy dehogyisnem, lehetséges ez.

Nem árulom el, hogy pontosan mi történt Endre bá'-val, de maradjunk annyiban, hogy fel fog tűnni a harmadik évadban. Sőt, Endre bá' egész karaktere végre meg lesz magyarázva, hogy miért és hogyan vált maffiózóvá, miért ragaszkodik ennyire érthetetlen módon a Miklósi családhoz. Ahhoz a családhoz, amely az elmúlt évadok alatt, legalább háromszor verte őt át úgy, hogy azért már másokat simán kinyírt volna.

A cselekmény középpontjában továbbra is a Miklósi család áll, pontosabban Janka, aki egy kisváros polgármesteri címéért indul. Férje, Atti pedig erős háttérországként támogatja őt. És persze ott vannak a gyerekeik: Márk és Mira, akik mennek a saját fejük után, keresztezve szüleik útját és érdekeit. Hol szándékosan, hol akaratlanul. Ezúttal is minden ügyeskedés, mutyizás a gyors pénzszerzés körül forog. A harmadik évad végére kiderül, lehet-e tisztességesen élni, egy ilyen társadalmi rendszerben.   

„Karma is a bitch”, avagy semmi sem maradhat következmények nélkül

Az Aranyélet azért tudott szerintem ilyen rövid idő alatt ekkora sikert aratni a hazai közönségnél, mert tökéletesen átadja azt a magyar valóságot, amiben élünk. Ez az igazi „Terápia” számunkra.

A sorozat tökéletes válasz arra, hogyan alakul ki a pesszimista magyar „néplélek”, miért ügyeskedünk folyton, honnan ered az isten adta tehetségünk a ravaszságra? Miért nem bíznak már az emberek sem az igazságszolgáltatásban, sem az egészségügyben, sőt egyetlen olyan intézményben sem, ami elvileg a köz érdekét szolgálná?

A magyar valóságról alkotott sorozattal persze nem kell egyetérteni, de a sorozat fogadtatását figyelve, számomra nagyon is úgy tűnik, hogy hasonló állásponton vannak a nézők az alkotókkal.

Ha egy külföldön élő rokon vagy barát megkérdezi, hogy mi van itt Magyarországon, akkor elég neki azt mondani, hogy nézze meg ezt a sorozatot, és meg fogja érteni.

Alapos, precíz, tűpontos

A harmadik évadban már nem piti bűnökről vagy rablásról van szó. Magasabb szintű politikai döntéshozatalba beszűrődő bűnök kerülnek a sorozat középpontjába. Az alkotók hétköznapi nyelven magyarázzák el, kik azok az oligarchák, milyen módon szólnak bele a politikai döntéshozatalba, miért gáz, ha a média az ő befolyásuk alatt áll, hogyan és miért szűnnek meg napilapok. Nehéz egy ilyen témát finoman, közérthetően kibontakoztatni, hogy egyszerre szóljanak mindenki nyelvén. Mégis sikerült megugraniuk.

Mindezen felül, ami miatt az utóbbi évek legjobb alkotásának tartom, az az, hogy feszes, okosan felépített a dramaturgia. Semmilyen döntés nem marad következmények nélkül, nincsenek elvarratlan szálak, felesleges jelenetek.

Ha eltűnik egy köteg pénz, azt keresni fogják. Ha meghal valaki, azért másvalakinek felelnie kell. Ha két szereplő kavar, akkor annak következményei lesznek. Amit adsz, azt fogod visszakapni. Bár így lenne az életben is.

Ez nem a magyar gagyi, van saját alkotói hangjuk

Az én tetszésemet mindig azok a sorozatok, filmek nyerik el, amelyek mernek eltérni a megszokottól – ez esetben a kereskedelmi csatornák főműsoridős sorozataitól. Mind technikailag, mind vizuálisan és történetmesélésében is új volt az Aranyélet, és ezt a színvonalat tartották a harmadik évadban is.

Üdítő volt látni, hogy van egy sorozat, amibe belefér az, hogy egyetlen snittel megcsináljanak egy akciójelenetet. Bravúros munka!

Nem tudom, hogy mikor láttam utoljára olyan magyar sorozatot vagy filmet, ahol egy szereplő egy fél perces csendet úgy tudjon tartalommal megtölteni, mint Thuróczy Szabolcs, Anger Zsolt vagy Ónodi Eszter. Talán soha.

Számomra minden ízében tökéletes sorozat lett, magasra tette a mércét a hazai sorozatgyártás előtt, bízom benne, hogy képesek lesznek mások is megugrani.

Szőcs Lilla

Képek: HBO