Van a baráti társaságomban egy házaspár, akik úgy mutatnak egymás mellett, mintha egy színházi produkcióból léptek volna elő. Ez a pár minden évben kétszer (egyszer a feleség, másszor a férj születésnapján) ad egy nagy jelmezes partyt, javarészt a saját házukban, ahová a megadott tematika szerint kell felöltözni. Volt már Istenek és Istennők buli, vagy Diktátorok-party, de megfordultak ott tömegesen menyasszonyok is, amikor éppen az esküvő volt a tematika. Kenta látványtervező, Juli pedig ügyvéd. Jó, mondjuk, így könnyű.

Meg úgy is könnyű – mondhatnám –, ha valakinek Tim Burton (volt) a férje, akiért én (nem mellesleg) eszeveszettül rajongok, és isteni zseninek tartom, de nem mondok ilyet, mert, ugye, ez így teljes egészében nem is lehet igaz. De tény, hogy a burtoni képi világ elég erősen hozzájárult Carter karakteréhez.

Mindig is vonzódtam a sötét, misztikus dolgokhoz, őszinte áhítattal rajongtam az olyan filmekért, amikben a díszletnek és a jelmeznek minden egyes részlete aprólékosan ki van találva, és mindennek külön funkciója és jelentése van.

(Lehet, hogy ez a vonzódás azért is van bennem, mert eredetileg ez a szakmám). Kezdve a korai Batman-filmektől, az Álmosvölgy legendáján és a Charlie és a csokigyáron át az Alice csodaországban és a jóval poénosabb Éjsötét árnyékig. De ez most nem Tim Burton rajongói anyag, csak a felsorolt mozik közül az utolsó háromban szerepelt a kedves exneje, Helena Bonham Carter is.

Carter legelőször 1983-ban játszott filmben, egy romantikus brit drámában, a Szoba kilátással című alkotásban, amelyben egy félénk természetű, rövid pórázon tartott, fiatal arisztokrata lányt alakított. Ezt több kosztümös brit film követte, amit viszont nem gondoltatok volna róla, hogy karrierjének kezdetén néhány epizód erejéig Don Johnson szerelmét is játszotta a Miami Vice című sorozatban. (Nem láttam, de esküszöm, visszakeresem, mert nagyon kíváncsi vagyok rá.) Az első film, amiben találkoztam vele, a Mary Shelley Frankenstein volt, amiben Frankenstein professzor feleségét, Elizabethet alakította. Ezen a forgatáson ismerkedett meg Kenneth Brannagh-val, aki akkor még Emma Thompson férje volt, de viszonyba bonyolódtak, és emiatt Brannagh elvált, majd Carterrel maradt négy évig. Később Thompson úgy nyilatkozott erről az afférról, hogy élete egyik legfájdalmasabb szakasza volt. 

A Frankenstein-film viszont Bonham Cartert szerintem beavatta egy olyan világba, amiből azóta sem tudott szabadulni – mondjuk, lehet, hogy nem is akar.

(Nézegess képeket Carter filmes karaktereiből. A galéria az oldalsó nyílra kattintva lapozható:)

Ha létezik olyan színésznő, aki szinte tökéletesen összepasszítható a filmes karaktereivel, akkor az egyértelműen ő. Amíg Burtonnel járt, végig az volt az érzésem, ha közös fotót láttam erről a különös párosról, hogy „na, ezek mintha a saját filmjeikből léptek volna elő”. Teljes mértékben tesznek a konvenciókra, Cartert egyáltalán nem érdekli a hollywoodi szépséguniformis, nem lehetett soha beskatulyázni a szép színésznő szerepkörébe, sosem viselt lélegzetelállítóan mesés estélyiket a díjátadókon, sőt, azt a – bizonyos elvek szerint – főbenjáró bűnt is elkövette jó néhányszor, hogy különböző rendezvényekre ugyanazt a ruhát vagy kiegészítőt vette fel. 

Nem idomult soha a trendekhez és a hullámokhoz, a Vanity Fair mégis felvette a legjobban öltözött nők listájára 2010-ben. Sőt, továbbmegyek, Marc Jacobs a 2011-es kampányarcának választotta. Ha azonosítani próbálnám ezt a különutas ízlésvilágot, akkor azt mondanám: olyan, mintha egy rebbelis Vivienne Westwood-modell volna, némi gótikus és barokk elemmel fűszerezve. Szerintem egész egyszerűen fenomenális. És ahogy a képeket bogarásztam hozzá a tetemes Getty-gyűjteményből, nagyon sok olyan fotót találtam, ahol alkalmasint visszaintegetett rám Juli és Kenta stílusa is.

(Nézegess fotókat Carter egyedülálló stílusáról. Katt a nyilakra a galériáért:)

Helena Bonham Carter az a színésznő, aki úgy díva, hogy tökéletesen tesz a formaságokra, és a merev korlátok közé kifeszített szépségideálokra. Pedig igazi arisztokrata családba született, apai ágon komoly bankárok a felmenői, anyja családjában bárókat is találunk, mégsem lett kesztyűs kékvérű nő. Ráadásul a hétköznapokban egyáltalán nem törődik azzal, hogyan lép ki az utcára, miben viszi le a szemetet, vagy miben megy el kávézni a barátaival. Ilyenkor a világsajtó szennyesebbik felén körbeszalad, hogy „Carter-nek hullik a haja, de nem fésülködik”, meg „Carter úgy néz ki, mint egy csöves”.

2016. november 2., New York City

Nos, igen, Helena Bonham Carter, ha kedve tartja, tényleg úgy néz ki, mint egy csöves.

De ha egyszer az ikonok is csövesek néha!

Szentesi Éva

Képek: Getty Images