A kezdeményezés hosszú távú célja, hogy mindenki, aki megteheti, tartson heti egyetlen húsmentes napot, amikor lehetőleg az állati eredetű élelmiszereket is kerüli. Vannak olyan városok szerte a világban, ahol már csatlakoztak is ehhez, és a közétkeztetésben hétfőnként csak vegán vagy legalább vega ételeket adnak (iskolákban, óvodákban, a városvezetéshez tartozó menzákon). Bízzunk benne, hogy hamarosan a magyar menzákig is elér ez a szemlélet,

addig viszont otthon tudjátok kipróbálni ezeket az alapvetően vegán, földbarát, látványos és finom ételeket.

Fiala Borcsa: Feri féle zöldborsós-gombás gersli saláta

Nemrégiben jelent meg Szatmári Feri Nemfőzelék című könyve, abból választottam ezt a laktató zöldborsós-gombás gersli salátát, ha már olyan nagy elánnal kínálgatják a friss, fejtős cukorborsót a piacon a nénik. De ha nincs cérnád kifejtegetni a borsószemeket, akkor nyugodtan használhatsz mirelitet is. A lényeg, hogy legyen 15 dkg zöldborsód megpárolva. Ezen kívül bő, sós vízben főzz meg 20 dkg gerslit fél óra alatt, puhára, majd szűrd le, és hagyd kihűlni. 20 dkg csiperkegombát vágj szeletekre, és vajon pirítsd barnára. Vágj össze két dundi csokor petrezselymet is, meg 10 dkg pirított kesudiót. Az egész hóbelevancot keverd össze egy nagy tálban, majd locsold meg két teáskanál balzsamecettel és három evőkanál olívaolajjal, végül sózd, borsozd ízlés szerint.

Szentesi Éva: Mautner Zsófi-féle quinoa saláta spárgával és petrezselyemmel

Mondjuk, az, hogy imádom Mautner Zsófi egész lényét és konyhai tevékenységét, az nem kifejezés. Néha teljesen véletlenül választom az ő receptjeit, és olyankor mindig megörülök, hogy de jó, ez is Chili&Vanília. Így történt ez a múlt héten is, amikor a hűtőmben didergő zöldspárgámhoz kerestem receptet. Zsófi quinoával ajánlja a spárgát, meg retekkel és zöld fűszerekkel. 

Az eredeti receptben van kapor is, ami nekem az ősellenségem. Annyira nem bírom megenni, hogy csak na, viszont egyszer kivételt tettem a Két szerecsenben, ahol tévedésből kapros salátát rendeltem, de hősiesen beleettem, mert ott meg annyira nagyszerű a konyha, hogy nem hagyhattam ott, és visszaküldeni sem volt szívem. Na, most akkor spárga, és quinoa. Majdnem mindent úgy csinálok, ahogyan Zsófi írja, csak én a spárgát nem sütőbe rakom, hanem vajban, serpenyőben párolom (ezt Nováktól tanultam), nekem ez kevésbé pepecselősebb. Kihagyom a kaprot, viszont annál több petrezselyemmel szórom meg (kizárólag friss a jó), és a diót is kihagytam, de azt csak azért, mert mire leértem a zöldségeshez, kiment a fejemből, hogy bizony az is kell bele.

Viszont a végeredmény ez lett:

Tóth Flóra: Gyermekkorom kedvenc étele továbbgondolva

Ha az elmúlt húsz évben bárki feltette a roppant eredeti kérdést, hogy mi a kedvenc ételem, azonnal rávágtam, hogy krumpliprósza. Mivel egyre nőtt a nem Zalából származó ismerőseim száma, egyre kevesebben lettek, akik tudták, hogy miről beszélek, így ma már inkább azt mondom: tócsni. Ez a reszelt krumpliból, hagymából, tojásból és lisztből álló lepény (fokhagymás tejföllel) se nem vegán, se nem különösebben egészséges, viszont szuper kiindulási alap más zöldséglepényekhez. Havas Dóra zöldségfasírtja (ami egyébként tojás nélkül is tökéletesen összetapad) segített továbbgondolni és vegánosítani a tócsni-alapot, így születtek meg a különböző zöldség-golyócskáim.

A forma azért változott, mert a nagymamám a kéttenyérnyi prószák kisütésekor órákat állt a tűzhely mellett, engem pedig egy meleg napon erre senki nem tudna rávenni.

Plusz a kis kompakt golyóforma nagyon bejön a gyerekeknek és a gyermeki lelkületű felnőtteknek is. És csak be kell vágni a sütőbe, akár egyszerre többfélét, ahogy én tettem.

Tavaszi krumpligolyók: Ez hasonlít a legjobban az eredeti tócsnira, csak éppen tojás helyett krumplipürével tapasztottam össze a reszelt krumplit és répát, meg a felaprított újhagymát és a csőről éles késsel levágott kukoricaszemeket. Nagyon fontos, hogy ha friss zöldségekből (krumpli, répa, hagyma) készül a golyó, akkor reszelés után hagyni kell őket állni megsózva tíz-tizenöt percet, és utána jó alaposan kinyomkodni belőlük a nedvességet, hogy ne ázzanak el, és jól összetapadjanak a golyók. Két nagyobb újkrumpli, két idei répa, egy cső kukorica, két szál újhagyma került a tálba sózásra, kicsavarás után pedig négy evőkanál (maradék) krumplipürét és egy kis szerecsendiót kevertem még hozzá, majd

cuki kis golyókat hengergettem belőle.

Zöldborsós falafel: A kedvelt közel-keleti csicseriborsó-fasírtot (aminek egyébként holnap lesz a nemzetközi napja) egy kis zöldborsóval dobtam fel. Egy konzerv csicseriborsó mellé két marék kiolvasztott mirelit zöldborsót, egy szál újhagymát és egy kevés bazsalikomot szórtam az aprítóba, majd amikor teljesen krémes lett, még beletettem egy marék zöldborsót meg egy kis sót. Majd ebből is kis golyók lettek (amik kicsit elterültek sütés közben).

Céklás édeskrumpligolyók: Ez az eredeti tócsni egészségtudatosabb változata, amihez egy nyers célkát és egy nyers édeskrumpli harmadát szinte porrá daráltam az aprítóban, sóztam, vártam, kinyomkodtam, majd az egészet két evőkanál mandulavajjal tapasztottam össze, tettem bele egy pár csepp citromot, egy kis római köményt, majd újra belevetettem magam a golyógyártásba.

Mindhárom golyó közös tepsire került, egy kevés olívaolajjal meglocsoltam őket, és 220 fokon húsz perc alatt megsütöttem őket.

A tálalásnál kicsit csaltam, mert a gyerekeim nem szeretik a vegán (bár nem túl környezettudatos) avokádókrémet, így tzatziki is került mellé (nálunk nem vegán joghurttal, de lehet helyettesíteni). Ilyen lett:

Mi így küzdünk késsel-villával a földért. Ti tudtok, tudnátok heti egy húsmentes napot tartani?