Keresés

„Mindenfélét kiabált még, ormótlan, bántó, ijesztő szavakat, de a leány már nem értette, csak távolról hallotta a hangját, a feje szédült – erősen lázas is volt a sebtől – a könnyei csurogtak, és sikítani kezdett, kitépte magát az erős markokból, amik vállon ragadták, az apja közben kacagott bele az arcába, eszelősen kacagott, egyre hangosabban, egyre nagyobb erővel, majd hirtelen abbahagyta...”

„A kislány pedig minden férfiban apát látott, őt kereste folyton az utcán elhaladó nyurga alakokban.”

„Az apja háza nem messze volt, a helységnévtábla mellett, ami a két falut elválasztotta egymástól. Gyakran mosolygott rajta gyermeki eszével, hogy a konyha és a szoba az egyik faluban van, de a kert, meg a tyúkudvar része már a másikhoz esik.”

Ketten együtt csak ennyit tudtak: boldogtalannak lenni.

„Minden városnak van egy belső ritmusa és egy titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető belső lüktetése, amely ámulattal és lelkesedéssel vagy elidegenedéssel és ridegséggel tölti el az embert. ”

„Az út kedves volt. Dobogó szívvel indult neki. Szorongatta az ismeretlen, az idegenség, az ezernyi lehetőség tudata, vagy az, hogy majd mégsem találja meg benne a helyét, azt, amit keres, vagy csalódott lesz, de ahogy maga mögött hagyott mindent, egyszerre könnyű lett.”

„Valahogy mégis félt a saját belső hangjától, ami benne kiáltozott, vészjóslóan bongott, de már késő, úgy érezte. Pont ő legyen az, aki megteszi? Hát kicsoda ő, hogy megtegye?”

„Nem készít fel a magányra semmi sem.”

„Az ember pedig mindig keresi a maga helyét a világban. Először akkor, mikor magára eszmél, és szüleire hasonlít: szeretne hasonlítani – vagy nem szeretne – és éveket tölt el tiltakozással, hogy ne hasonlítson, ne legyen olyan, ne kövessen el ugyanolyan hibákat. ”

Este nyolckor kinyílik az áporodott kocsma ajtaja, a gyári munkások közé belibben egy elegáns nő hófehér selyemsállal. Egy pohár vodka és egy férfi bontakozik ki a cigarettafüstben... Lassú, lélegzetelállítóan szép mondatokra készüljetek!