Keresés

„Mások nélkül utazni nem jobb vagy rosszabb, egyszerűen csak nagyon más. Jobban figyelsz magadra, hogy mi mit vált ki belőled, az apróságok is nagyon felértékelődhetnek, mert bár nincs kivel megosztani őket, de talán éppen emiatt sok esetben intenzívebben hatnak” – írja Krajnyik Cinti, akinek egy ilyen út elementáris erővel adta vissza a hitét abban, hogy érdemes élni (bármennyire nehéz).

Kolléganőnk gyermeke Waldorf-iskolába jár, és a Szent Iván-éj ünnepének apropóján elmeséli, hogyan vált a tűzugrás a sok szempontból különleges évzáró részévé náluk.

„Én, aki elvileg mindent megtennék a gyerekemért, arra nem vagyok képes, hogy megértsem, miért jelent neki jelenleg a világnál is többet ez a sport?! Ha szélsőségesen elutasítok mindent, amire a politika ráteszi a kezét, azzal gyakorlatilag hagyom, hogy einstandolja, a kezére játszom, és ugyanolyan szélsőséges vagyok, mint akik lehazaárulóznak. Aktívan közreműködöm abban, hogy a megosztottságunk egyre mélyebb legyen. Puff neki. Ez az igazság.”

„Fodrásznál azt mondja a szakember: ebből a hajból sok jót nem tudok kihozni. Diagnózisra várva kijön az orvos és azt mondja: gyorsan lakjon jól, mert ezután semmi jót nem ehet. Barátnő (?) így szól: láttam a pasid egy másik, nagyon csinos csajjal reggel a villamoson, csak hogy tudd. Jé, mennyibe került ez a cipőd, mert olyan olcsónak látszik, de azért nem rossz. Piros rúzst viselsz? Amúgy nem rossz, bár csak hófehér fogúaknak áll jól.” Szabó Anna Eszter az édesanyjával, Kazimir Ágnes pszichológussal beszélgetett az örömrontó emberekről.